A megtalált királyi kert
A visegrádi palota középkori kertjére (amely az egyetlen Magyarország területén, amelyet a későbbiekben nem építettek át, vagy be, így bár elpusztult, vizsgálható volt) tökéletesen ráillik a fenti leírás. A mulatókertet – amely pihenésre, felüdülésre, szórakozásra egyaránt szolgált – a 14. század második felében kezdték kiépíteni, valószínűleg I. Lajos uralkodása idején. Korábban a közeli település egyik háza állt a területen, amelyet lebontottak, hogy a parcellák „államosításával” megnöveljék a királyi palota környezetének területét. Hogy a kertépítők ismerték-e Pietro de’Crescenzi könyvét (ami persze csak kéziratos másolatokban volt hozzáférhető, hiszen Gutenberg csak 1400 körül született) igazolni nem lehet, legfeljebb közvetetten, azzal, hogy szinte tökéletesen teljesítették az abban leírtakat.
Lajos, majd Luxemburgi Zsigmond korszaka után (utóbbi német császári rangja miatt gyakran volt távol, megesett, hogy évekig nem járt az országban) Mátyás korában került sor nem csupán a palota, de a kert modernizálására is (sőt, a kert vélhetően előbb lett kész, mint az új palota). Bár Crescenzi könyve ekkor, vagyis az 1470-es években is népszerű volt még, a követendő divat már a reneszánsz, kertépítészet terén pedig a Firenze környéki Medici-kertek mintája volt. A korábbi kertszerkezetet alapvetően nem változtatták meg, a szökőkút is megmaradt, azonban a várhegy oldalában teraszokat, függőkerteket alakítottak ki, s új kerti házat építettek. A kertben így már nagyobb, reprezentatív összejöveteleket is lehetett tartani, ugyanakkor alkalmas volt a művészekkel, tudósokkal való hosszas, elmélyült beszélgetésekre, amire Mátyás – már csak korában kimagasló műveltsége miatt – nyilván többször sort is kerített.
A kertet a 16. században bekövetkezett pusztulásáig már nem építették át. Oláh Miklós 1539-ben írt Hungaria című művében, amely az első magyar útleírás, még pompázónak írta le. Ám Visegrádot 1544-ben elfoglalták a törökök és az ezt követő források már a kert pusztulásáról számolnak be.
A szakemberek 1993 és 1999 között folytattak a kertben interdiszciplináris régészeti kutatást. Ma már azt is tudjuk, milyen növényeket ültettek a középkorban. Részletek Pálóczi Horváth András A visegrádi királyi palota kora reneszánsz kertje című tanulmányában az Archeologia – Altum Castrum Online portálon.