Mentenék a templomot, amelynek tényleg nincs párja

Nyáron indított aláírásgyűjtést Simon Gyula berhidai lakos magánszemélyként, „Mentsük meg közösen Európában egyedülálló XIII-XIV. században épült, berhidai Szent Kereszt-templomot!” - címen. A Status Quo Berhidán csoport nevében kiadott petíció tartalmi részét előtte elküldte az illetékeseknek, ám az egyetlen válasz elutasító volt, forráshiányra hivatkozva. Mostanra már csaknem ötezer aláírás gyűlt össze, nem csak Berhidáról, és a kezdeményezés elindítója azt reméli, hogy ha hatezernél is többen lesznek, akkor már komolyabban fogják venni a döntéshozók a középkori templom ügyét. Jómagam egyelőre nem osztoznék az optimizmusában, de nézzük, mitől is olyan különleges a Szent Kereszt templom és miért is kell megmenteni!

Mint a petíció címéből is kitűnik, a templomot a 13-14. század fordulóján építhették késő román, kora gótikus stílusban. Külsőre egyszerű, egyhajós templom, a keleti oldalán a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel, nyugaton méretes toronnyal. Persze ritka madár a Kárpát-medencében az ilyen, de egyedülállónak első pillantásra jóindulattal sem nevezhető. A különlegességét azonban kívülről nem láthatjuk, sőt kicsit mászni is kell érte, hiszen a hajó boltozata fölött található. Itt mindig fából készült tetőszerkezetet találunk a középkori építészetben, erre rakják fel a cserepeket. Berhidán azonban a tetőszerkezet kő: a cserepeket is nyeregtetőként készített falazatra erősítették fel. A tetőtér azt a benyomást kelti, mintha átforgatták volna az épületet, s a hajó fölé a pince került volna. A tetőtér kőszerkezete a pillérekre terhel rá, első pillantásra merész, ám mint az épület történetéből tudjuk, kifejezetten időtálló megoldás.

Ennek a tetőszerkezetnek nem ismerjük párját a Kárpát-medencében. A templom kutatásának összefoglalójaként Sz. Czeglédy Ilona és Ágostházy László munkájaként 1967-ben megjelent „Berhida középkori temploma” című tanulmány kissé bizonytalanul közli, hogy „A franciaországi Montataire XIII. századi kolostortemplomában találtunk hasonló kőtetőszerkezetet, s valószínűleg még Franciaország más területein is.” Hogy a szerzők pontosan mire gondoltak, sajnos nem egyértelmű: Montataire szóba jöhető temploma egy háromhajós, eredetileg román stílusú, majd többször modernizált épület, amely káptalannak adott helyet, s az egyébként keskeny, inkább folyosónyi szélességű mellékhajóin találunk kőből készült tetőszerkezetet a hozzáférhető leírások szerint. Az általam megkérdezett, templomépítészetben jártas szakemberek mindenesetre nem ismernek a berhidaihoz hasonló tetőmegoldást.

Hogy miért és mikor került fel a kő tetőszerkezet a berhidai templomra, nem tudjuk. Talán megunták, hogy gyakran kigyulladt és akad egy újító szellemű kőműves, aki ráadásul összeveszett az áccsal, így megcsinálta egyedül a tetőt? Ami tény, hogy jó munkát végzett, hiszen ezek a kőszerkezetek (a toronynál is ilyet találunk) talán a templom legjobb állapotban lévő részei.

Az épület legnagyobb problémája a vizesedés, ami épp a több mint fél évszázada elvégzett műemléki felújításra vezethető vissza: az addig döngölt padlót lekövezték, így az épület szivacsként szívja magába és tartalékolja a nedvességet. Ez különösen az északi falnál aggasztó, ahol a hiába a Szűz Mária szobor óvó tekintete, a középkori falfestés már az enyészet útját járja. Hullanak a tetőcserepek is, aminél sajnálatos módon a tulajdonos nem azt a megoldást választotta, hogy a leesetteket pótolja, a többit pedig megerősíti, hanem körbekerítette az épületet. Így járda híján a járókelők az úttesten kerülik ki a templomot.

Pergő Margit, Berhida polgármestere pártolja az aláírásgyűjtést. Neki is szívügye a templom, majd egy évtizeddel ezelőtt még felújítási tervet is készítettek közösen az akkori plébánossal. A teljes rehabilitáció nyilván nem lenne olcsó, azonban nem egy ütemben, hanem szakaszosan lehetne (és kellene) megcsinálni. A városvezetés mindenesetre bízik a templom turistacsalogató erejében, hiszen a környezetét parkosították, az út túloldalára parkoló került. 

A veszprémi főegyházmegye szintén érzékelni kezdte a problémát, így szeptemberben felhívást jelentetett meg közadakozásra. Maguk 10 millió forintot különítettek el a felújításra, a becsült 150-200 millió forintos beavatkozás fennmaradó részét az adakozóktól várják.