Róma barbárjai: barátok és ellenségek

Az eredetileg görög barbarosz szó, hebegő, érthetetlen beszédű embert jelentett. A rómaiak – mint sok mást is – átvették, s egyúttal kibővült a szó jelentése is: erőszakos, műveletlen emberekre alkalmazták, akiknek a beszédét sem értették, hiszen nem a római-görög kultúrkörből származtak. Barbárnak nevezték tehát gyűjtőnévként mindazokat, akik a birodalom határain túl éltek.

Pannonia tartomány megszervezésekor a Kárpát-medence lakosságának túlnyomó része – a Dunántúlé biztosan – kelta eredetű volt (akik ezután gyorsan romanizálódtak). Ezek a törzsek még évszázadokkal korábban költöztek be nyugat felől egy lassú folyamat eredményeként, lassacskán birtokba véve a Dunától keletre eső részt, illetve Erdélyt is. Itt a dák népcsoportok a Kr. e. 1. századra különültek el a keltáktól. A Dunántúl meghódító rómaiakkal egy időben keleti eredetű szarmaták telepedtek le az Alföldön. Pannonia provincia határán túl északon a markomannok, tőlük kissé keletre – a Dunakanyar térségében – a kvádok éltek. Mindkét népcsoport germán szvéb (azaz sváb) eredetű volt. 

Mivel az emberi természet sajátossága, hogy a megszokott dolgokat ritkán jegyzi fel, s elősorban a mindennapoktól eltérő eseményekre koncentrál, a rómaiak és a „barbárok” között elsősorban a konfliktusokról vannak ismereteink. Ezeket mind római szerzőktől származnak, hiszen a limes kárpát-medencei szakaszát „kívülről” ölelő népeknek nem volt írásbeliségük, vagy ilyenről legalábbis nem tudunk. Így – egyelőre – nemigen ismerjük a belső hatalmi viszonyaikat, a társadalmuk megszerveződését sem: azaz annyit tudunk róla, amit a római források fontosnak tartottak.

De folytassuk a konfliktusokkal! A rómaiak a Dunántúl meghódítása során északon már összecsaptak a markomannokkal, s a velük szövetséges szarmatákkal, ezt azonban három nemzedéknyi békés egymás mellett élés követte. A következő markommann háborúk Kr. u. 160-as évektől a 180-as évek végéig tartottak (ennek során, 180-ban halt meg a római csapatokkal tartó Marcus Aurelius császár). A betörés legfontosabb oka a migrációs nyomás volt, ami miatt a markomannok a Római Birodalom védelmébe, a határon belülre szerettek volna költözni. A háborúba ismét bekapcsolódtak a szarmaták is, akik súlyos veszteséget szenvedtek, s ezt követően új szarmata csoportok költöztek be az Alföld északi részébe, az Al-Dunai térségből.

A 3. század derekán jó negyven évnyi békés időszak után újra kezdődtek a harcok a szvéb-szarmata szövetséggel, s a konfliktussorozat részeként a rómaiak kénytelenek voltak végül feladni Dacia provinciát. 322-ben a szarmaták újra betörtek a birodalomba, ezúttal Camponánál (Nagytéténynél), amit egy római büntetőhadjárat követett. A 4. század hetvenes éveiben a kvádokkal mérgesedett el a viszony – ennek megoldása közben halt meg I. Valentinianus császár Brigetioban (Szőnyben) 375-ben, miután a kvád követekkel való tárgyalás során agyvérzés, vagy szívinfarktus érte. Ez már Pannonia provincia fennállásának végjátéka volt: a népvándorlás okozta nyomás, amely északról és leginkább keletről egyaránt nehezedett a limesre, lassan felőrölte a birodalom erejét. Pedig a határokon betörő népek többsége csak Róma békéjét kereste – paradox módon erőszakkal.

Az eddigi kis összefoglaló alapján úgy tűnhet, mintha a limes táján állandóan puskaporos lett volna a hangulat (még ha a kínaiak a puskaport ekkor még nem is találták fel). Holott a mindennapok békések voltak, már csak a kölcsönös egymásra utaltság miatt is. A határ mentén gyorsan munkamegosztás jött létre, s egymás termékeit a kereskedelem (olykor meg nyilván a csempészet) juttatta célba. Nem véletlen, hogy a markomann háborúk egyik békefeltételeként a rómaiak eltiltották őket a vásároktól – nyilván ezzel mértek komoly gazdasági csapást rájuk. A „barbárok” szervezetten dolgoztak be a provincia lakosságának – gondoljunk csak a kecskeméti Mercedes-gyár bővítésekor feltárt húsfüstölők nagy, „ipari méretű” számára –, cserébe a jó minőségű importárukért. Kölcsönös egymásra utaltság volt tehát többnyire ez, amelyből mindkét fél profitált.

Ezzel a mindennapi élettel is megismerkedhetnek azok a látogatók, akik október 4-én és 5-én ellátogatnak az Aquincumi Múzeumba. A germánokat, kvádokat és szarmatákat történelmi újrajátszók (hagyományőrzők) keltik életre, lesz vásár, családi játékok, régészeti előadások is. A rendezvény a III. kerület állandó lakosai számára ingyenes.

FOLYAMATOS PROGRAMOK

10:00 – 16:30 Bátorságpróba

10:00 – 16:30 Családi kincskereső játék

10:00 – 17:00 Így etesd a barbárodat! – látványkonyha

10:00 – 18:00 Árusok utcája

10:00 – 18:00 Mesterségek bemutatója (kelta kalligráfia, növényi festés, üveggyöngykészítés, csontfaragás, kovács, bronzöntés)

10:00 – 18:00 Tábor- és életmódbemutató a hagyományőrző táborokban

10:00 – 18:00 Fajátékok

10:30 – 17:30 Hiedelmek, babonák és egyéb nyavalyák

11:00 – 16:00 (csak vasárnap) Rönkhajítás

11:00 – 16:30 Erőpróba ifjú barbároknak

11:00 – 16:30 Termések, kérgek, kövek – Élénkítő séta a mezítlábas ösvényen

11:00 – 17:00 Kézműves foglalkozások (agyagozás, fonás, karton-vadkan)

12:00 – 17:00 (csak szombaton) Barbár fonat készítés

13:00 – 17:00 Hennázás

PROGRAMOK

10:30 – 11:00 (csak szombaton) Régészelőadás – Tóth Farkas Márton: Vadkeleti lovasok – A szkíták nyomában Budapesten

10:45 – 11:30 (csak vasárnap) Tárlatvezetés: Római atyafiak, jó barbárok, avagy mi fán terem a romanizáció?

11:00 – 11:30 A kétkezi alkotás szépsége – Hétköznapok egy kelta faluban

11:00 – 12:00 Gyógynövény séta

11:30 – 12:00 (csak szombaton) Tárlatvezetés: Egy szarmata edény a restaurátorok szemével. A vezetést tartják: Gábler Szilvia és Heincz Katalin restaurátorok

11:30 – 12:15 (csak vasárnap) „Mouseion és Wunderkammer” – Látogatás az Ős- és Népvándorláskori Gyűjtemény raktárában. A vezetést tartja: Tóth András régész

12:00 – 12:45 Kurátori tárlatvezetés A pesti oldal új urai – Szarmaták Aquincum szomszédságában c. kiállításban. A vezetést tartja: Mészáros Boglárka régész

12:45 – 13:15 Bemutatkoznak az eraviszkuszok (Milbich Tamás régész szemével)

13:15 – 13:45 (csak szombaton) Régészelőadás – Horváth M. Attila: Különleges leletek a csepeli kelta temetőből

13:15 – 13:45 (csak vasárnap) Régészelőadás – Varga Zsuzsa: A barbárság pszichológiája: Freud és előfutárai (18+)

13:45 – 14:15 „…szeretem amikor kívül is kocka vagy” – Kockás ruha verseny (nevezés a helyszínen)

14:00 – 14:20 Öltöztess fel egy keltát! – trendi ruhák és kiegészítők

14:30 – 15:00 Így nem írtak a barbárok c. kalligráfiai előadás

15:00 – 15:30 Barbár(?) harcosok – hasonlóságok és különbségek

15:00 – 16:00 Gyógynövény séta

15:15 – 15:45 Régészelőadás – Szilas Gábor: Ácsolt világok – építészet a római kor előtti Kárpát-medencében

16:00 – 16:30 (csak vasárnap) Vadászmadár bemutató

16:15 – 16:45 Régészelőadás – Langer Dániel: Kurszán magyarjai? Honfoglalás kori temetkezések Óbudán és környékén

17:00 – 17:30 Hagyományőrző bemutató

A részvétel helyszíni regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az információs ponton lehet.

A programváltoztatás jogát szervezők fenntartják!