Múzeumi értékek: a körítés változhat, de a melódia marad

- A napokban rendeztek szakmai napot a Vámház körút 8. szám alatti kiállítóhelyen, ahol a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei által rendezett Pest – A falon belül kiállítás látható. Kinek szól elsősorban ez a tárlat? A belvárosi turistáknak, köztük a nagyszámú külföldinek, vagy a helyieknek?

- Nem túlzás, hogy a Pesten sétáló külföldi számára igazi talált kincs ez a kiállítás, hiszen miközben a középkori városfal egyik legnagyobb összefüggő felületű, monumentális arányú és rusztikus megmunkálású részletét csodálja, emellett színes panorámát is kap mindarról, ami a római kortól a modern városegyesítésig a falakon belül történt. De az is igaz, hogy a tárlat annyira gazdag részletekben, hogy a környék lakói, bármennyire szeretik is otthonuknak ezt a különleges fertályát (milyen szép régi magyar szó a városnegyedre!), bizonyosan találnak a tárlókban és a tablókon olyan érdekességeket, amelyeket korábban nem ismertek.

- A budai Vármúzeum esetében közismerten nagyon magas az odalátogató turisták létszáma. Mennyire kell a hagyományos és klasszikus múzeumi funkciók mellett egyfajta kulturális svájci bicskának lennie a BTM-nek?

- Ha ezen azt értjük, hogy többfunkciós és minden gondot megoldó intézménynek kell lennünk, akkor igen, vállaljuk az összehasonlítást! Négy nagyszerű – eltérő erősségeik és profiljaik révén jelentős mértékben különféle látogatói rétegeket vonzó – tagintézmény összjátéka adja a múzeum repertoárját. Nemhogy katonai bicska, de egész kulturális arzenál ez: ókori római romkert Aquincumban, gótikus és reneszánsz palotaépítészet a budai Várhegyen, barokk és modern várostörténet Kiscellben, modern és kortárs képzőművészet a kiscelli Templomtérben és a Lajos utcai Budapest Galériában… Ráadás az olyan gyémántok, mint a Hercules-villa ókori mozaikjai, vagy a budai Középkori Zsidó Imaház szefárd falképei. Bárki bármelyik részlet iránt érdeklődik, fővárosunk hihetetlenül gazdag múltjának szépségeivel találkozik.

- A turizmus növekedése mennyire alakítja át a múzeumot? Mennyire kell és lehet más jellegű kiállításokat rendezni a nyilván sokkal heterogénebb és a talán a klasszikus múzeumi értékek iránt kevésbé érdeklődő látogatók számára?

- A válasz: lehet, mert kell. A múzeum benne él a mai világban, miközben azt a lelkesítően szép küldetést teljesíti, hogy a közösség/város múltjának tárgyi emlékeit a legigényesebb tudományos módszerekkel gyűjti, óvja, kutatja, titkaikat feltárja, szépségeiket és üzeneteiket hozzáférhetővé teszi a jelen és az utókor számára. Eközben persze nem enged a „klasszikus múzeumi értékekből”, mivel ezt éppen a közösség szolgálata követeli meg. Ugyanakkor természetesen tisztában vagyunk a látványpiac követelményeivel, és jól ismerjük annak nehézségeit, mi mindennel kell megküzdenünk ahhoz, hogy a látogató figyelmét megragadjuk. Ehhez segítségül hívjuk a modern média világában ma már nélkülözhetetlen közvélemény-kutató módszereket, a látogatóstatisztikákat, a pszichológiai szempontú látvány- és hatástervezést. Így napjaink látogatója is megkapja azt, amit szeretne, és észre sem veszi, hogy miközben élvezi a műsort, újra érzékennyé tesszük a „klasszikus múzeumi értékek” iránt. Hadd legyek egy kicsit érzelmes: valahogy úgy vagyunk ezzel, mint Karinthy Frigyes szívszorító remekműve, A cirkusz főhőse. Az örökké változó világban mi is mindig másképp kapaszkodunk fel a sokféle tárgyból hol így, hol úgy összerakott, ide-oda ringó torony tetejére, hogy azután legfelül eljátszhassuk azt „a melódiát, amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben”.

- Hogyan lehet megőrizni a klasszikus múzeumi értékek, a kutatás-gyűjtés-bemutatás hármasát? Illetve ezek fontosságára mind több látogatónak felhívni a figyelmét?

- A kérdésre megfordítva is válaszolok, mert a logikája kétirányú. A jelzett funkciók megfelelő ellátása természetesen pénzbe kerül, vagyis ha egy közösség azt szeretné, hogy az identitását erősítsék saját múltjának tárgyi emlékei, akkor erre anyagi erőt kell áldoznia. Ám baj van, ha a közösség vezetői valamilyen okból az elődökhöz képest már kevésbé látják be ennek fontosságát, és hajlamosak oly mértékben megkurtítani a múzeumi költségvetést, hogy veszélybe kerülhet az említett hármas funkció ellátása. Nos, ezért is kell a látogatót is rádöbbenteni erre az összefüggésre, ennek fontosságára, mert ő egyben állampolgár is, aki a szavazóurnánál dönthet arról, kit támogat: azt, aki segíti a közösség emlékeinek tudományos őrzését, vagy azt, aki felelőtlenül hagyja az intézményt lepusztulni… és így a közös emlékeket elpusztulni. Persze hozzátehetjük, hogy sokszor a politikusok személyes elköteleződése sem mindig elég: nem kétséges, hogy a modern világ számos változása nem kedvez a tudományos örökségőrzésnek, így aki felismeri ennek korparancsát, annak szövetségeseket kell keresenie, majd határozottan cselekednie, ha eredményt szeretne elérni.

- A Vámház körúti kiállítóhely három nagyobb részből áll. Van egy klasszikus kiállítótér, egy konferenciára is alkalmas terem, illetve egy múzeumpedagógiára szolgáló szakasz. Ennyire fontos a múzeumpedagógia, az értő és érdeklődő leendő látogatók kinevelése?

- A kérdésben már benne is a válasz: igen, ennyire fontos! Két okból is. Meggyőződésem, hogy ahogy halad előre a modern infokommunikációs térben az iskola átalakulása, úgy egyes tantárgyak egyszerűen kijönnek majd a tantermek falai közül. Ezt már ma látványosan mutatja a testnevelés, de nagyon hasonló tendenciát láthatunk a múzeumi történelemórák esetében is. (Zárójel: a fizika oktatásában egészen elvarázsoló hely lehet a Műszaki Múzeum, a biológiáéban a Természettudományi Múzeum, a műalkotások elemzésében a Fővárosi Képtár vagy a Budapest Galéria stb.) Vagyis előre látható, hogy pár évtizeden belül a történelem oktatása át fog költözni a múzeumi terekbe – és ennek a folyamatnak a pionírjai a mi múzeumpedagógusaink. Másfelől pedig kulcskifejezés, amelyet említett: a „leendő látogatók kinevelése”. Ha valaki kisiskolás korában ráérez arra, milyen elbűvölően izgalmas játékhely és örömforrás a múzeum, ezt az érzést megőrzi felnőttként is és újra meg újra át akarja élni, amiként szükségletévé válik a koncertek vagy a színházi előadás hangulatának ismételt átélése és élvezete is. És szülőként hozni fogja a gyermekeit is. A múzeumpedagógia tehát a jövőnk és egyben az ennek elérését segítő titkos fegyverünk. 

- Hogyan mérhető egy múzeum eredményessége és sikere? Azt gondolom, hogy a látogatószám fetisizálása könnyen tévútra vezethet.

- Egyetértek. Nagyon fontos a látogatószám növelése – de ez csak egy szempont és egy mutató. Amiként a feladataink roppant széles skáláján is csak az egyik a vonzó és értékes kiállítások megrendezése. Minden múzeum legnagyobb kincse a saját gyűjteménye és tevékenységünk hierarchiájában a legmagasabb presztizsű alkotás a saját anyagból rendezendő sikeres tárlat létrehozása. Ám végtelen sok munka van addig, amíg az ásatási leletből vagy egy hagyatékból hozzánk eljutó tárgyból olyan színvonalú objektum keletkezik, amely egy komplex műalkotás – a múzeumi kiállítás – szereplőjeként el tudja mondani a maga történetét a kiváncsi látogatónak. E folyamat minden egyes lépése európai színvonalú szakmai erőfeszítéseket, nagy egyéni áldozatokat és roppant szoros csapatmunkát követel – amelynek az anyagi, szervezeti, logisztikai, továbbá intellektuális és érzelmi feltételeit folyamatosan biztosítani kell. Ez mind-mind együtt kell ahhoz, hogy a szükséges teljesítmény létrejöjjön. és hogy a kérdésre válaszoljak: ezt mind mérni és értékelni lehet, ha valaki egy múzeum eredményességére és sikereire kíváncsi. Szerencsére az önkormányzati és a központi államigazgatási szférában mindenütt dolgoznak olyan vezető kollégák, akik erre képesek és a munkájuk részét képezi az értékelés – amellyel érdemi visszajelzést és komoly segítséget adnak a múzeumok számára. Persze egy múzeum akkor igazán boldog, ha ez a szakmai elismerés egyben a valódi közönségsikerrel is párosul.

- Melyek lesznek idén a Budapesti Történeti Múzeum legfontosabb új tárlatai?

- Arculatunk szélességét visszatükrözi kínálatunk színessége és tágassága. Hosszú lenne a sor, mindenkinek ajánlom honlapjainkat – így most csak néhány érdekességre hívom fel a figyelmet. Központi kiállítóhelyünkön, a budai Várpalotában júniusban nyílik meg Marastoni Jakab festőművész életműkiállítása. A velencei származású mester pompás olajképein – a biedermeier és a romantika ragyogásában – a magyar reformkor szereplői lépnek elénk. Múlhatatlan érdeme, hogy ő alapította az első Festészeti Akadémiát, vagyis indította el a rendszeres művészeti képzést a korabeli magyar világ szellemi centrumában. Ősszel azután egy másik világba repítjük el a Várpalota látogatóit: a pártállami diktatúra korában kibontakozó „űrkorszakban”, vagyis a Lajka kutyától a magyar űrhajós, Farkas Bertalan repüléséig tartó évtizedekben barangolunk, bemutatva, miként reagált a hazai tömegkultúra a világűr meghódításának világszenzációira, politikai környezetére, a hétköznapokat sokféleképpen átitató, hol nyomasztó, hol humoros jelenségeire. Aquincumban júniusban „a pesti oldal új urai”, a szarmata törzsek mindennapjaiba ad bevezetést egy izgalmas tárlat, míg az ősszel – kizárólag a felnőtt látogatók számára – megnyitja kapuit a római idők erotikus művészetét fölvillantó kiállítás. A Kiscelli Múzeumban a telefon történetéről mesél majd egy tárlat, egy másik pedig az 1950-es évek városfotóival társítja Nemes Jeles László új filmje, az Árva képi világát. A Budapest Galéria pedig a történelmi hímzések és a mai textílművészet kapcsolatairól szervez kiállítást, egy olyan műalkotással a középpontban, amely az idén 200 esztendős Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményéből való.