Rajzokon a szovjet fogság
Gyermek László 1898-ban született Budapesten. Nagyapja rajztanár, apja üvegfestő mester volt. Ő belgyógyász orvos, de amatőr művész is volt. Mint a Ganz-gyár üzemorvosa, orvosi magán praxist is folytatott. Külső Józsefvárosi, szegénysorban élő betegeit sokszor ingyen kezelte, sőt néha még ő adott nekik gyógyszerre, kötszerre való pénzt is…
A II. világháborúban tartalékos katonaorvosként kellett bevonulnia. 1945 tavaszán Németországban került szovjet hadifogságba. Rabságát Szovjet Karélia különböző táboraiban töltötte. Irodalmi és művészeti felkészültsége sokban segítette a megpróbáltatások elviselésében és a túlélésben. Csodával határos, hogy e kiállítás anyagának nagy részét, titokban, elrejtve haza tudta hozni Magyarországra 1948-ban.
Később mindkét fia emigrált. Ezt és a háború utáni magyarországi politikai helyeztet nehezen viselte. Ötven évvel ezelőtt novemberben, a Budai Irgalmasrendi Kórházban, 62 éves korában hunyt el.
A hadifogolytáborokban nagy szerencse és ügyesség kellett ahhoz, hogy valaki rajzlaphoz, festékhez jusson. Ha a tábor vezetői megtudták, hogy valaki portrét tud készíteni, akkor igyekeztek rajzeszközöket beszerezni és rendszerint némi plusz ételért, lerajzoltatták, lefestették magukat. A jó rajztudás a táborban a túlélés lehetőségét jelentette. Valószínűleg Dr. Gyermek László művészetére is felfigyeltek. Feltehetően brigádnaplókat kellett díszítenie, és ő is portrékat rajzolt. Megkülönböztetett bánásmódban részesülhetett és lehetősége nyílott néhány tájkép megfestésére is. A táborról készült képek dokumentum értékűek, mert a drótkerítésekről és a barakkokról fénykép nem áll rendelkezésre. Az ilyen témájú, eddigi kiállításokon felbukkanó, a tábori életet bemutató festmények, rajzok többnyire a visszatérés után, emlékezet alapján készültek.
A képek elkészülésénél is nagyobb szerencse, hogy ezek a különleges kordokumentumok, eljutottak Magyarországra. A hazatérés alkalmával ugyanis a foglyoknak semmilyen papírt, dokumentumot, rajzot sem volt szabad magukkal vinni. A visszatérését kockáztatta, aki ezt mégis megkísérelte. Dr. Gyermek László volt olyan bátor, hogy vállalja ezt a nagy kockázatot. A sok áteresztő és ellenőrző ponton valahogyan sikerült átcsempésznie a kiállításon bemutatott képeket. Nyilvánvaló szándéka szerint az észak-orosz táj és a fogolyélet hangulatát az alkotásain keresztül másoknak is be akarta mutatni. Hatvankét évet kellett várni, hogy ez a szándék végre megvalósulhasson.
A kiállításban néhány személyes tárgy mellett, mint pl. a fa koffer és bot mellett csaknem 70 darab rajz és vízfestmény szerepel. A rendezők egy tábori karácsony hangulatát igyekeztek megidézni.