Keresztet tettek az állatáldozat mellé az avar sírban
Csákberény-Orondpuszta avar temetője az egyik legnagyobb sírszámú alaposan kutatott temetője a korszaknak, hiszen már az 1930-as évek második felében elkezdődött a feltárása, amiben az akkor még fiatal László Gyula is részt vett. Ebben az időszakban 452 sírt tártak fel, majd több évtizedes szünet következett, ám a kutatási vágyat felélesztette Otto Braasch légifotója 1994-ben, amelyen szerencsés módon látszódnak a sírfoltok, így nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi kutatás során csak a temetkezések negyven százalékát ismerték meg. A kutatás végül 2019-ben indult újra Szücsi Frigyes, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régésze vezetésével, azzal a célkitűzéssel, hogy több ütemben teljes egészében feltárják a több mint ezer sírból álló avar temetőt.
Az elmúlt években és idén azonban Orondpusztától mintegy egy kilométerre, az Arató-szérűn folyt az ottani, szintén avar temető feltárása, miután 2021-ben véletlenül egy víz által kimosott koponyát találtak a lőtérként használt területen. Részben tervásatás, részben leletmentés folyik tehát, hiszen a bolygatott terepen az erózió fenyegeti a sírokat, míg Orondpusztán néha két méteres mélységben nyugodnak az ott eltemetettek.
![]()
„Bár volt egy viszonylag hosszú, mintegy százötven éves időszak, amikor a két temetőt egyaránt használták, az alig egy kilométeres közelség ellenére roppant különbözőek a temetkezések” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Szücsi Frigyes ásatásvezető régész. „Míg Orondpusztán a sokszínűség egyik oka például a germán és romanizált identitást mutató temetkezések voltak, addig ide az Arató-szérűre egy keleti, sztyeppei eredetű társaság érkezett a 7. század első felében. A temetkezéseik több generáción át megtartották a jellegzetességüket, vagyis hogy juháldozattal temetkeztek, a koporsóra az állat lenyúzott bőrét tették benne a lábszárcsontokkal, illetve a koponyával. Ez ritkaság a Dunántúlon, az pedig különösen az, hogy egy temetőn belül ennyire koncentráltan, és ennyire sok sírban mutatkoztak e szokás nyomai. Volt olyan női sír, amiben a juhcsontokon kívül egy edényben ételáldozatot, valamint kis ólomkeresztet is találtunk, tehát az illető rokonai igyekeztek a túlvilágon túlbiztosítani a szerettüket.”
![]()
Az Arató-szérűn idén folyt ásatási évad során 195-re nőtt a feltárt temetkezések száma az orondpusztainál lényegesen kisebb, mintegy 260 sírszámú temetőben. A kutatómunka közösségi munkában, illetve tanásatásként folyt, hiszen mintegy ötven önkéntes mellett négy intézmény hallgatói is részt vettek a feltáráson, amit jövőre folytatnak majd. A tudományos ismeretszerzés ugyan most csak a temetőre irányul, azonban szeretnék megtalálni a temetőköz tartozó avar településeket is, amelyek feltehetően a területet átszelő vízfolyás közelében helyezkedhettek el.
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
Képgaléria a cikkhez








