Doni katasztrófa: háborús bűnös harceszközök
„A második világháború után nem csak a Donnál harcoló magyarok minősültek a politikai rendszer számára vétkesnek, de azok a harceszközök is, amelyeket használtak. Az ötvenes-hatvanas években valóságos géprombolás folyt, hogy a múlt relikviái megsemmisüljenek és mára szinte nem is maradt az országban példány a fronton használt harci járművekből” – mondta el a műemlékem.hu-nak a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Dr. Holló József tábornok hozzátette: Moszkvától nyolcvan kilométerre, Kubinka városában a hadtörténeti múzeumban vannak Toldi, Botond és Turán típusú magyar harci járművek. Már felvették velük a kapcsolatot, így van remény arra, hogy néhány darabot meg tudjon vásárolni a magyar múzeum.
„Ezek a járművek éppúgy nem bűnösök, ahogyan a katonák sem voltak azok” – véli Holló tábornok. „Érdemes volna bemutatni őket, hiszen a magyar technikatörténet fontos példányai.”
Bár a doni áttörés és katasztrófa 67 évvel ezelőtt volt, a feldolgozása (mind tudományos, mind lelki értelemben) a mai napig nem ért véget. Néhány évvel ezelőtt egy konferencián valamennyi ott harcoló nemzet (Magyarország, Németország, Olaszország és Oroszország) kutatói előadásokat tartottak, így sikerült összekapcsolni a „front két oldalát”, ami nagyon érdekes tényekkel árnyalta a második világháború történetében sorsdöntőnek tartott csatát.
Az elesettek döntő többsége Oroszországban, a Donnál maradt. Ugyan még mindig kerülnek elő emberi maradványok a szántóföldeken, a katonák nagy részét a Rudkinoi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ez a temető egyúttal a megemlékezés helye is azokról az ezrekről, akiknek nyomuk veszett 1943. januárjában.
„A napokban magyar települések százain emlékeznek meg a doni katasztrófáról, hiszen sok falu, város gyászolta akkor a fiait. Az emlékezés nagyon fontos: azért, hogy ne ismétlődhessen meg ilyen borzalom” – mondja Holló tábornok.
A múzeum állandó kiállításának egyik tárlójában egy fényképezőgép látható. A felső része szétroncsolódott egy becsapódó golyó miatt. Megmentette az életét dr. Szentpéteri Tibor haditudósítónak, aki éppen felemelte a gépét, hogy exponáljon, így nem a mellkasát érte a lövés. A katona – és az ember – vakszerencséjének jelképe a szétlőtt fényképezőgép, annak, hogy mennyire ki van szolgáltatva mindenki a sorsnak a háborúban. Nem véletlenül a múzeum egyik becses darabja.
(Az archív fotók Kriston András gyűjteményéből származnak)
A cikk első része:
Doni katasztrófa: vannak ismeretlen fejezetek