Tömegsírok a kertek alatt
Így van ez Drávaszabolcs környékén is, ahol 1945. március 6-án kezdődött el a Dunántúlt visszafoglalni szándékozó német haderők egyik akciója, az „Erdei ördög” fedőnevű vállalkozás. Bulgária 1944-es átállását követően az 1. bolgár hadsereg – harci tapasztalatok nélküli – csapatai védelmi szerepet töltöttek be a Dráva mentén. És bár a németek készülődését felderítő szovjetek szövetségeseikkel együtt tudtak a támadásról, a hajnalban meginduló két német hadosztály lendülete az első napon szinte elsodorta a bolgárokat. A szovjet csapatok bekapcsolódásával zajló, kemény küzdelem változó sikerrel zajlott a következő napokban. Mind a Tenkes tövéből leadott tüzérségi csapások, mind az éjszakában és az utcákon zajló harcok sok áldozatot követeltek a katonák között. Két hét után a németek megmaradt erői a Dráván túlra vonultak vissza, és ekkor vonhatták meg a szovjet katonák által csak „kis Sztálingrádnak” nevezett, Drávaszabolcson és körzetében lejátszódott ütközet mérlegét. Az összecsapásban részt vett hadseregek számos halottat, sebesültet és eltűntet számolhattak össze. A később közzétett adatokban különböző okok miatt nagy a bizonytalanság, nehéz eldönteni, hogy az országonként sokezres veszteséget a front melyik szakaszán regisztrálták – ha egyáltalán minden esetben valós számokról van szó. A drávaszabolcsi csata több száz szovjet és bolgár hősi elesettjét Harkányban temették el, a két ország fiai közül már 1945-ben kevesen maradtak ismeretlen nyughelyen. A hadműveletek közben meghalt német katonák viszont akkoriban nem számíthattak méltó sírhelyre. A korábban nagyrészt kitelepített és pár hónappal később rommá lőtt falujukba visszaengedett helybeliek a megszállók utasítására lövészárkokba, bombatölcsérekbe és alkalmi tömegsírokba temették a harcok óta temetetlen holtakat. Ekkor és a következő évtizedekben még senkinek nem jutott eszébe a ki tudja honnan származó, de közismert mondat: „A halott katona nem ellenség.”. A környékbeli folyóvizek gátjainak építésekor egyszer-egyszer föltűntek csontmaradványok, de ezek láttán legtöbbször csak legyintettek a munkások: Biztosan német katona, temessétek vissza a földbe! További érdekesség, hogy egy amerikai bombázó 1945-ös, Gordisa fölötti lelövése kapcsán amerikai eltűnt is szerepel a nyilvántartásban. Napjainkban, részben a Drávaszabolcs történetét feldolgozó könyvhöz kapcsolódó kutatásaim kapcsán ismét napirenden van a háborús sírok témája. A harcokban központi szerepet betöltött település legidősebb lakói közül néhányan még emlékeznek néhány katona eddig elfeledett sírhelyére. Egyikük édesapja Drávacsehiben volt bíró a harcok idején, és az összetűzések elején temetett el nyolc-tíz német halottat a helyi temető eldugott részében, ahová a szemtanú évekig virágot helyezett szüleivel. A helyszíni beszélgetések során két további helyszínt is azonosítottunk a faluban, ahol kis szerencsével a háborúban eltűnt ismeretlen katonák maradványait lelhetjük meg. Drávaszabolcson a közeli hónapokban a népi szövetség munkatársa már megtalált a hajdani lövészárok mélyén egy hetven éve elveszett hegyivadász katonát. Nem sokkal később sajátos módon derült ki egy jelentősebb, és több kisebb sír helye. Egy néhány hónapja elhunyt idős asszony élete végén írásban örökítette meg ősei emlékét, a községben átélt korszakok tapasztalatait. A háború idején tízéves kislányként élt át soha nem feledhető élményeket. Az általam most megismert visszaemlékezésében több harcos nyughelyét adta meg pontosan, többek között egy kert végében található tömegsír formájában. Az időjárás javulásával a térségben akár több tucat katona hamvait találhatja meg az idén a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség. És remélhetőleg jó néhánynak kiderül a személyazonossága, így leszármazottaik végre megismerhetik ősük utolsó napjainak szomorú történetét. Bencs János helytörténész 
A kétezres évek elején jelent meg az országban, a Dráva menti falvakban a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség, amely épp a sírok fölötti megbékélést tűzte zászlajára. 2001-ben sikerült helybeliek segítségével több német katona nyughelyét megtalálni a környékben, és a halottakat exhumálni. Maradványaik alapján próbálták meg azonosítani a hajdan eltűntek listájának szereplőit. A csontokon kívül csak a fémből készült tárgyak, az egyes esetekben meglelt személyi azonosítók jelenthettek ebben segítséget, mert az egyenruhák szétfoszlottak a hét évtized során.