Elhunyt Szya
Szalay Ákos 1956 – 2021
Tragikus hirtelenséggel elhunyt Szalay Ákos, fotópályázatunk Szya-ja. Itt volt velünk a pályázat csaknem egy évtizede alatt szinte mindvégig, képeit többször is a hónap fotójának választották az értékelők, majd a fotóstársak. Többnyire a képei alapján ismerhettük meg, amelyek bár gyakran erős érzelmi töltettől sugároztak, de mindig áttört rajtuk a dokumentálás, megörökítés, mesélés szándéka. Hogy mennyire áthatotta a dokumentálás vágya, mi sem bizonyítja jobban, hogy tavaly tavasszal rögvest gyűjteni kezdte a járványhoz kapcsolódó fotókat a netről. Meg akarta mutatni, amit talált, még a Műemlékem.hu Magazinba is írt cikket Migazzi Kristóf bécsi sírjáról.
Vác volt az otthona, ahol szinte folyvást a megőrzendőt kereste, igyekezett megmutatni környezetének és tenni is érte. Építőmérnökként dolgozott, s civilként, polgárként a város ismert és elismert embere volt. 2018-ban, amikor Migazzi-díjat kapott tevékenységéért, így fogalmazott: „Az értékek mentését nem Vácon kezdtem, hanem már Pesten, még Ráday Mihánynak az inspirálására sokan nekiláttunk és épületeket fotóztunk, itt az értékeknek a tisztelete az egyértelmű volt és így természetesnek tűnt, hogy az egyházi indíttatású emlékeket is figyelemmel kísérjem, megőrizzem. Így ért el a kálvária felújításának a munkája, mint tervezés, így ért el aztán az alapítványnak a vezetése, mikor Katona püspök úr Egerbe ment, így ért el a kereszteknek a kutatása 1992 óta, és megemlíthetném még a hétkápolnának a felújítását, ami szintén egy nagyon szép emlékem volt, amikor a tornyot tetőtől-talpig lefestették.”
2015. június 5- én találkoztam vele utoljára személyesen a váci Torony Galériában, ahol volt szerencsém néhány szót mondani a 12 lép című fotókiállítása megnyitóján. Utána az utcán beszélgettünk többnyire a képekről, a valóságról, a megőrzésről, oltalomra váró váci házakról. Mert ő is hitte, hogy kell olyan, ami örökre megmarad.
![]()
Írta: Kovács Olivér
