Elhunyt Végh András régész
Végh András régész többféle tevékenységével is örök nyomot hagyott a magyar tudomány történetében. Tudományos publikáció sokasága, kötetei, a többi közt a Buda város középkori helyrajza, valószínűleg még sokáig alapvető olvasnivaló lesz topográfiai forrásként az elkövetkező nemzedékek számára. 1987-től dolgozott a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályán, 2016-tól a Vármúzeumot vezette. Több jelentős kiállítást is rendezett az intézményben, az utolsó a 2018-ban megnyílt Szívmelengető középkor című tárlat volt, amely a középkori kályhák és kályhacsempék világát mutatta be. Régészként mind a budai vár területén, mind a Vízivárosban sokat kutatott. Az utolsó általa vezetett több évados feltárás 2015-től a balatonszemesi pálos kolostor tanásatása volt.
Az elmúlt évtizedben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Régészettudományi Intézetének oktatója volt. Mint egy diákja írta róla: „Legyen szó templomokról, várakról, városról vagy épp heraldikáról, mindegyik területen hatalmas tudásanyagot adott át érthetően és értelmezhetően. Kemény követelményű vizsgáztató volt, ha a felelet vagy a beadandó nem volt elég jó, esély sem volt a jó jegyre, akármennyire jóban volt az illetővel, csak szomorkodott a rossz jegy adása miatt, és azonnal azt nézte, jóindulattal és szeretettel, hogy miben tud segíteni, hogy a következő alkalomra jobb lehessen az a jegy. Ez nagyon ritka és csodálatos attitűd, csak a legnagyobbak sajátja.”
Az elmúlt két évtized során számos alkalommal találkoztunk, s dolgozhattunk együtt, hogy minél több emberrel megszerettessük a történelmet, a régészet világát. Az utolsó riportot 2020 szeptemberében készítettük a Közkincs-keresőbe egy Margit-körúti feltáráson, amit sajnos már nem tudott befejezni. Balatonszemesen utoljára az egykori magárban berendezett pálos kiállításon kerestem fel, amelyet nagyon fontosnak tartott.
Végh András régészt hosszas betegség után fájdalmasan fiatalon, két hónappal hatvanadik születésnapja előtt érte a halál.
