Őrzi még a titkát az ercsi monostor
Ha látni akarjuk az egykori ercsi monostort, még mindig leginkább Szigetújfalu barokk plébániatemplomában tudjuk szemügyre venni. Legalábbis a kőanyagát, illetve a faragványait, hiszen 2010-ben száznál is több faragott követ írtak le és mértek fel a kutatók az épület felújítása során. Ennél persze sokkal több volt az egyszerű kváderkő, amely szintén az egykori templom- és kolostorromból származhatott.
Bár ilyen látványos eredményt, faragott köveket nem hozott a szigetújfalui révnél idén folytatott kutatás, érdekes adalékokkal szolgált a terület, az egykori dunai sziget története kapcsán. Mint kiderült, nagyon sok az őskori kerámia, míg római kori lelet alig – holott valószínűleg egy római kikötőerőd állt hajdan a közelben.
„A 12. században alapított ercsi monostor helyét nem ismerjük, eddig még nem azonosította a kutatás. A két kutatóárok leletsűrűsége azonban azt jelzi, hogy feltehetően a mostani feltárástól északra kell keresnünk. Ám a most lezárult terepi munka, az eredmények későbbi feldolgozásával nagyon sok ismerettel szolgál a monostor tágabb környezete szempontjából. Földbe mélyített épületek maradványai, egy feltehetően késő középkori, vagy kora újkori kés, valamint hajójavításhoz használt, úgynevezett eszkábaszögek tanúskodnak a terület múltbéli használatáról” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Tóth János Attila, a ráckevei Árpád Múzeum feltárásvezető régésze.
Mint arról korábban már írtunk, az ercsi bencés monostort legkésőbb a 12. században alapították, pontos idejét nem ismerjük. Első írásos említése 1186-ból való, ekkor temették el templomában (amely akkor talán még nem volt egészen készen) az alapítóként számon tartott Tamás nádort. A monostort ugyan Ercsihez tartozóként ismeri a történettudomány, azonban a Duna túlpartján állt – átkelőhely, rév volt ugyanis ezen a helyen, amelynek a jövedelme a bencés monostort illette.
A cikket a fotók alatt folytatjuk!
A templom és kolostor azonban nem sokáig maradt a bencések birtokában. A 13. század elején rövid időre a ciszterciek bukkantak fel a falai között (ám őket a korabeli oklevelek szerint elűzték), majd a karthauzi rend vette át. A tatárjárás során megsérülhetett a monostor (bár a szigetújfalui templom falában talált kövek között nem találtak olyat, amelyen egyértelműen kimutathatóak lettek volna egy tűzvész nyomai), így a karthauziak 1253-ban elhagyták. Ekkor hosszú időre a ciszterciek vették át, tőlük csak több mint két évszázad múlva, Mátyás uralkodása idején került át az ágostonos remeték birtokába. Ez az utolsó adat róla: valószínűleg a 16. században, a török alatt pusztult el végleg.
A monostor templomának egy része még a 18. század első felében is állt – legalábbis Bél Mátyás történet- és földrajztudós egy még álló boltozatról írt, a falakon vörös- és figurális festéssel. Ám a barokk konjunktúra hamar a földdel tette egyenlővé a falait: a szigetújfalui templomot 1770-73-ban építették, elsősorban a monostor elbontott köveiből.
A mostani kutatást a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelem Kollégiuma támogatta. A pályázó múzeum jövőre a munka folytatását tervezi, sőt több éves programon dolgoznak, hogy megismerjék és a látogatóknak bemutassák a terület elmúlt évszázadait.
Kapcsolódó cikkünk:
Templom falából került elő az ercsi monostor
A szigetújfalui templom a műemlékem.hu adatbázisában