Évezredes sír is lehet az eltemetett templomnál
„Eddig több mint százhúsz temetkezést azonosítottunk a területen, az egykori templomtól nyugatra. Egy útépítés miatt végezzük a feltárást, vagyis most nem lehet cél az Árpád-kori temető teljes feltárása. A korszaknak megfelelően kevés a sírmelléklet, azonban egy fülbevaló felveti, hogy akad 11. század eleji, államalapítás-kori temetkezés is” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak dr. Tari Edit feltárást vezető régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Balassa Bálint Múzeumának intézményvezetője. „A temető korai voltát bizonyítja az is, hogy a templom korábbi feltárásánál leírtak olyan temetkezéseket, amelyeket metszettek a templom tornyai, vagyis korábbiak mint a templom háromhajóssá bővítése, holott arra feltehetően már a 11. század végén, a 12. elején sor került.”
Mint korábban már beszámoltunk róla, az Esztergomhoz tartozó Kovácsi település története több mint ezer esztendővel ezelőtt kezdődött. Itt, Géza fejedelem, majd I. István királyi székhelyétől légvonalban alig több mint egy kilométernyire éltek az uralkodói pénzverde munkásai, mesterei (bár maga a műhely a várhegyhez közelebb, feltehetően a jelenlegi polgármesteri hivatal közelében lehetett). István, mint az ország teljes legitimációval bíró uralkodója kezdett el pénzt veretni Esztergomban, több mint kétszáz éven keresztül egyedüli helyként az országban.
„Nem tudjuk, hogy az első templom mikor épült, de a mostani lelet alapján akár a múlt ezredforduló táján is emelhették. Mivel Esztergom fejedelmi székhely, a magyarországi keresztény térítés és egyházszervezés központja volt ebben az időszakban, korántsem volna meglepő egy ilyen korai plébániatemplom” - tette hozzá a feltáró régész.
A cikket a képek alatt folytatjuk!
A később háromhajóssá bővített Szent János templom pontos pusztulástörténete még nem ismert, az adatok szerint a 15. században hagyták el végleg és vált romossá. Maradványaira a 20. század elején, a vasút építése során bukkantak rá. Többször kutatták ezután, azonban ezek többnyire nem régészeti feltárások, hanem inkább kincskeresések, amatőr ásatások voltak. Az ötvenes évek elején a MÁV felhatalmazást adott a környékbelieknek, hogy a templom köveit elbontsák és saját építkezéseinél felhasználják. A kora középkori cementből azonban szinte lehetetlen volt kivésni a kvádereket. Ekkor a rendőrség segítségét kérték, hogy robbantsák fel. Az abszurd helyzetnek vetett véget 1954-ben Zolnay László, a múzeum akkori igazgatójának közbelépése, aki kezdeményezte a maradványok állami védelmét. Újabb - sajnos amatőr - kutatásokra is sor került az ezt követő években. Az újabb tudományos munka 2016 őszén vette kezdetét.
„A feltehetően évszázadokon át használt temetővel kapcsolatban több kérdés is felmerült. Azonosítottunk például a sávot, amely útszerűen fut a templom nyugati homlokzata, valószínűleg a kapu felé. Itt nemhogy sírok nincsenek, de alaposan kimélyítették ezt a sávot, amire útnál nem volt szükség. A munkánkat furcsamód nehezíti a templom korábbi feltárása is, mert ekkor körbeásták az alapozást, amivel megsemmisítették a falakhoz közeli temetkezéseket” - magyarázta Tari Edit.
A szakember reméli, hogy a vasút-korszerűsítési munkák részeként sikerül a ma még nagyobb részt a töltés alatt lévő templomnak emléket állítani. Az épület teljes feltárására jelenleg ugyan nincs lehetőség, ám például a nyugati toronypár rekonstrukcióként bemutatható lenne.
Kapcsolódó cikkünk:
Vasúti töltés rejti az évezredes templom javát
Kovácsi középkori település és templomrom maradványai a műemlékem.hu adatbázisában
Fotó, szöveg: Kovács Olivér