Vár az Al-Duna kapujában, fotósunk szemével
Belgrádtól mintegy százhúsz kilométerre, a Duna jobb partján fekszik a néhány ezer lakosú Galambóc település. A falu határában álló várnál kezdődik az Al-Dunaként ismert, megközelítőleg 150 kilométer hosszú folyószakasz. A Duna medre itt drámaian megváltozik: míg a falu központjában a folyó szélessége 5,6 kilométer, addig a tőle 4 kilométerre található várnál ezerkétszáz méterre szűkül. Lesz azonban ennél sokkal keskenyebb is: a Kazán-szorosoknál már alig 150 méterre szűkül. (Csak összehasonlításul: a Duna a Lánchídnál 350, a Margit-hídnál 440 méter széles.)
Az al-dunai várak közül a galambóci a legmonumentálisabb építmény, amelynek falai – a folyó duzzasztása óta – benyúlnak a Dunába, míg a másik oldalon a hegyre kapaszkodnak. A kalandos sorsú várat a szerbek építették valamikor az 1200-as években, a Magyar Királyság déli határán, az egykori római erőd helyén.
A várat I. Károly tette a törökök elleni végvári vonal részévé. A vár birtoklása az éppen aktuális csata győztesétől függött, így felváltva volt török, szerb és magyar kézen a 15. században. Leghíresebb ostromára is ekkor, 1428-ban került sor, miután a szerbek egy évvel korábban fizetség fejében átadták a törököknek.
A források szerint 20 ezer fős ostromló sereget Rozgonyi István temesi ispán vezette, s maga Luxemburgi Zsigmond király is a haddal tartott. A vár bevételéhez a többi közt tüzérséget, ágyúkat használtak, amelyekkel hajókról is lőtték a falakat. Az ostromot végül II. Murád szultán felmentő serege döntötte el. A magyar király egyezséget kötött a túlérőben lévő szultánnal, hogy török kézen maradhat a vár, az ostromlók pedig szabadon elvonulhatnak, azonban az oszmán sereg átkelés közben mégis rátámadt a magyarok egy részére, akik közt ott volt Zsigmond király is. A legenda szerint a magyar uralkodó Rozgonyi feleségének, Szentgyörgyi Ceciliának a segítségével tudott megmenekülni.
Arany János Rozgonyiné című balladájában (1852) így ír:
"Hová, hová, édes férjem?"
"Megyek a csatába:
Galambócon vár a török,
Ne várjon hiába."
Híre futott a csatának
Széjjel az országban.
Egy árva szó sem beszéli
Zsigmond győzedelmét;
Mind a világ, széles világ
Rozgonyi Cicellét.”
De vissza a történelemhez: 1481-ben Kinizsi Pálnak sikerült rövid ideig elfoglalni Galambócot, ami ezután ismét török kézre került és maradt is egészen 1878-ig, az önálló Szerbia megalakulásáig.
A többször átépített vár legkorábbi része a belsővár, ahol öt torony áll, ezeket egészítették ki még néggyel a külsővár építése során. A felújítása 2014-ben kezdődött és 2019 márciusában fejeződött be. Európai Uniós, osztrák és szerb saját forrásból mintegy 9 millió eurót költöttek rá. A tornyok egy része egyénileg is látogatható, míg a teljes terület csak csoportosan tekinthető meg. A tornyokból pazar kilátás nyílik a Dunára. A várfal romjai között kígyók lapulnak és a szóbeszéd szerint előfordulnak vipera marásos balesetek, így érdemes óvatosnak lenni Galambóc várának felfedezése során.
Fotó, szöveg: Tóth-Piusz István
Képgaléria a cikkhez
