Gerő László emlékére
Mezős Tamás megnyitója után Gerő Lászlónak a történeti városmagok megóvásáért kifejtett munkásságáról Fejérdy Tamás, műemlék-helyreállító tevékenységéről Cséfalvay Gyula, Gerő és a magyar várkutatás kérdéséről Feld István, szakirodalmi munkásságáról Bardoly István tart előadást.
Az Emlékülést követően déli 12 órakor a Farkasréti temetőben (6/5–1–20) Gerő László új síremlékének ünnepélyes felavatásán Gedai István, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese köszöntőt, Mezős Tamás megemlékező beszédet mond.
Délután 15 órakor Gerő László emléktáblájának avatásán (Budapest V., Petőfi tér 2.) Finta József beszél.
A huszadik századi magyar műemlékvédelem kiemelkedő személyisége, Gerő László 1909-ben született Szombathelyen. 1932-ben kapott építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszak Egyetemen. 1935-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként egyebek között a Santo Stefano Rotondo templomot, illetve Róma városépítészetét tanulmányozta. Hazatérte után Budapest Főváros szolgálatába állt. Első nagyszabású, sok tekintetben ma is példaértékű munkája 1941-ben az óbudai amfiteátrum (részben rekonstruktív) romkonzerválása, bemutatása és városszerkezetbe-illesztése volt.
A második világháború után fővárosi templomok - Belvárosi plébánia templom, Budavári Nagyboldogasszony templom - helyreállításával foglalkozott. Az 1940-es évek végén a Fővárosi Tervezőirodában dolgozta ki a Budai Várnegyed rendezési tervét, majd éveken keresztül tervezte és irányította – talán legismertebb munkájaként – a budai középkori vár helyreállítását. Számos más műemlék – elsősorban romok – konzerválása, építészeti restaurálása fűződik Gerő László nevéhez: egyebek között dolgozott a sárospataki Vörös-torony, a szigligeti vár, a révfülöpi templomrom, a nagyvázsonyi vár, a sopronbánfalvi Mária-Magdolna templom, a badacsonyi Szegedy Róza ház helyreállításán.
1957-től évekig vezette az akkor létrehozott Országos Műemléki Felügyelőség – hatósági és tervezési feladatokat egyszerre ellátó – Építészeti Osztályát. A Műegyetemen ténylegesen is oktatta a „műemlékvédelmet”, azaz a műemlékek helyreállításának, restaurálásának elméletét és gyakorlatát. A hatvanas években, felülemelkedve azon, hogy az intézményes műemlékvédelem mellőzte, úttörő munkát végzett az első Műemléki Jelentőségű Területek és Műemléki Környezetek kijelölésével.
A hetvenes években, szakértőként vett részt Rómában a Palazzo Falconieri (a Római Magyar Akadémia épülete) helyreállításában. Munkássága elismerése, egyben csúcspontja a római Szent Péter székesegyház grottájában a Magyarok Nagyasszonya-kápolna, amelyet 1980-ban, Lékai László bíboros érsek megbízására tervezett és alakított ki.
Nemzetközileg is elismert vár-szakértőként tette közzé írásait, jelentette meg a műemlékekkel, a műemlékvédelemmel foglalkozó könyveit, amelyeket egyszerre jellemzett a magas fokú szakmai igényesség és az olvasmányosság. 1957-től, alapításától 1994 áprilisáig szerkesztette a Műemlékvédelem című folyóiratot. Gerő László 1995-ben hunyt el.