Újjászületik a háromszor elpusztult város
„A régészeti park hetvenes évekbeli megnyitása óta nem volt nagyobb, átfogó fejlesztés a romterületen, így több évtizedes lemaradásunk van mind a látogatók kiszolgálását, mind az épített maradványok bemutatását illetően. Így nagyon szükségünk volt már arra a Közép-dunántúli Regionális Operatív Program megnyert pályázatára, amelynek a keretein belül turisztikai fejlesztést valósíthatunk meg” - mondta el a műemlékem.hu-nak a régészeti park vezetője, Nádorfi Gabriella régész. Hozzátette: a tervek elkészültek, a közbeszerzési eljárás lefolytatása után heteken belül indulhat a munka.
Gorsium romvárosa, amelynek eddig csupán 6-7 százalékát tárták fel, egyedülálló az egykori római birodalom területén, hiszen az antik falakra, alapokra csupán egy kisebb, időközben elpusztult középkori település épült, így a bemutatásnak, rekonstrukciónak páratlan lehetőségei vannak. „Természetesen idővel folytatni kellene a területen a régészeti kutatást, jelenleg azonban fontosabb a már feltárt alapfalak megőrzése, hiszen a romkonzerválás felett már sok helyütt eljárt az idő. A látogatók számára is jobb, ha a feltárások helyett inkább a már meglévőt mutatjuk be nekik minél élményszerűbben” - fűzte hozzá a régész.
A hajdani római település egyébként háromszor is elpusztult a története során. A területen – a Sopianae-Aquincum és a Sopianae-Brigetio út kereszteződésében – először katonai tábor épült az I. század közepe táján. Az itt állomásozó lovascsapatnak az őrszolgálat volt a feladata. A területnek rendkívül komoly stratégiai helyzete volt, hiszen az akkor még hajózható Sárvíz közvetlen kapcsolatot jelentett a Dunával is. Miután Pannóniát sikerült a birodalomba olvasztani, az addigi belső katonai táborok fokozatosan elvesztették jelentőségüket, hiszen a védelmi vonal a későbbiekben a limesre (Magyarországon, mivel folyami határ volt, a ripára) helyeződött át. Így a gorsiumi katonai település felszámolása után polgári város épült a telep helyén a második század elejétől. A békés évtizedek gazdasági fellendülésének köszönhetően a város gyors ütemben növekedett, területe a második század közepén meghaladta a 200 hektárt. A virágzást az is elősegítette, hogy még Traianus császár Gorsiumot jelölte ki az alsó-pannóniai tartománygyűlések székhelyéül. A markomann háborúkban azonban (167-180 között) azonban súlyosan megsérül a város, a betörő szarmaták nem csak a külső épületeket, de a császárkultuszt szolgáló központi szentélyeket is felégették. A katonai csapást azonban viszonylag hamar kiheverte Gorsium, a megsérült épületeket részben újjáépítették, részben újakat emeltek. Ha úgy tetszik, a rombolás még serkentette is a város fejlődését, hiszen a külvárosi vályog és faépületek helyett kőházakat építettek.
A következő csapásra 260-ban került sor, amikor ismét a szarmaták (és a velük szövetséges roxolánok) lerombolták a várost. Ekkor már sokkal nehezebben tért magához a település, a birodalmi válság miatt csak a század végén kezdték újjáépíteni, ám a korábbinál kisebb, fallal erődített területen. Új nevet is kapott, Herculiának nevezték el. A jelentősége a provincián belül nem csökkent, a negyedik században már keresztény bazilikák épültek. Róma a területet 430-ban adta fel, akkor azonban már Gorsium csak árnyéka volt egykori önmagának. A pusztuló városban azonban valószínűleg maradt némi túlélő népesség egészen a honfoglalás koráig. A tizedik-tizenegyedik században az új uralkodói központ (Székesfehérvár) azonban nem ezen a területen, hanem a romvárostól északkeletre épült ki, így a hajdani Gorsium kőbányává vált. A székesfehérvári feltárások során sok helyütt azonosítottak innen származó köveket, még az egykori koronázó-, illetve temetkező székesegyház kutatásánál is bőséggel akadtak római faragványok (az I. (Szent) István temetkezési kellékeként ismert kőszarkofág is római eredetű, azt azonban nem tudni, hogy az egykori Gorsiumból származik-e).
„A mostani gorsiumi fejlesztések mind a látogatók kényelmét, mind a bemutatást tekintve minőségi változást jelentenek majd a régészeti parkban” - jelentette ki Nádorfi Gabriella. „Fogadóépületet emelünk, amelyben egyúttal információkat is kap a romterületről a látogató. Új raktárépületbe költöztetjük a leletanyagot, s kiállítóhely lesz a Zichy-pincében is. A romterületen felújítjuk és kibővítjük az úgynevezett freskós ház védőépületét, ami egy másik falkép bemutatására is lehetőséget ad majd. A lakomaterem alatti pince is védőépületet és korhű berendezést kap. Megépítjük a kései városfal egy szakaszát is, amely kilátóként is szolgál majd.”
Az építkezések alatt időszakosan bezárják majd a régészeti parkot. Az új építészeti elemeket tervek szerint legkésőbb 2012 decemberében vehetik birtokba a látogatók.
Látványtervek:
Bokor Péter, Villa International Zrt.
Számítógépes modellek:
Mezős Tamás, M&M Architektes Mérnöki Iroda Kft.