Középkori pincék a Hajógyári-szigeten
Három lelőhelyen kutattak március 19. és október 2-a között idén a Budapesti Történeti Múzeum régészei a 2007-ben megkezdett feltárás sorozat keretében, a tervezett „Álomsziget” beruházáshoz kapcsolódva. A munkák továbbra is az óbudai Nagy-sziget déli részén, vagyis a beruházás központi területén folytak. Az ásatásvezetők Havas Zoltán római koros-, illetve Dr. Tóth Anikó középkoros régész voltak.
Idén a legdélibb munkaterületen a múlt évben már nagyobb felületen feltárt Árpád-kori falu újabb részletét kutatták. A feltárás a település déli, kevésbé intenzív részét érintette, így idén lakóházakat nem találtak, ám egy kisebb önálló kemence, számos területhatároló, vízelvezető árok, valamint az egykori felszínen álló faoszlopos konstrukciók nyomai fontos kiegészítést adtak a falu szerkezetével, belső topográfiájával kapcsolatban. A település déli és nyugati határait továbbra sem érte el a feltárás.
Az idei év áttörést jelentett a terület őskori (középső rézkor) használatának megismerése terén, hiszen az elmúlt évek 1-1 őskori objektuma, és szórványos edénylelete után idén több, változatos leletanyagot adó gödör csoportját tárhatták fel egy újabb magányosan álló, helyben összeroppant edényen kívül. A gödrökből előkerült számos, részben összeilleszthető kerámia (fazék, tál, csőtalpas edény) mellett pattintott kőeszközök és készítési hulladékuk, réz huzalból kialakított horog, spirál voltak a legkiemelkedőbb leletek.
A 3. számú munkaterületen a középső rézkortól a 19. századig több periódust különíthettek el. A 19. század első felére keltezhető árkokon, 17. század végi – 18. század eleji sírokon kívül 16-17. századi mezőgazdasági területek határait jelölő kerítések nyomai, 14-15. századi gödörobjektumok és római árkok, gödrök, cölöplyukak feltárására került sor.
A 4. munkaterület megkutatása során egy több fázisú középkori települést, egy valószínűleg középkori soros temető 8 sírját, s egy ezekhez nem biztosan köthető (helyzete, és a többi objektumhoz való viszonya alapján inkább a szomszédos, 3. munkaterületen jelentkező újkori sírokhoz kapcsolható), magányos csontvázas sírt tártak fel.
A település nem falu, hanem valószínűleg egy nagyobb birtoktest központi része lehetett. Időben és térben is két részre bontható: egy korábbra keltezhető, nagyobb alapterületű telepre, és egy későbbi, kisebb területen, kissé az előzőre ráfedve létesített egységre volt elkülöníthető. A korábbi egységet egy nagyméretű, trapéz alakú, széles, mély árok vette körül.
Az árkon kívül, attól északra egy nagyméretű (19,80 m x 6 m alapterületű), kőalapozású, valószínűleg fa felmenő falú épület maradványai kerültek elő, sajnos csak az alapozás legalsó kősora szintjén, azonban a ház délnyugati sarkában lévő (7,80 m x 4,60 m alapterületű), szintén kővel falazott pince fala helyenként 1,5 m magasságig megmaradt.
Mind a felmenő falak, mind pedig a pince falazása agyagba, földbe rakott, vegyes, többnyire mészkő anyagú. A kövek közt számos újrahasznosított római faragvány is volt az omladékból kibontott darabok alapján, s néhány tégla is tarkította a falazatot.
A területen még két különböző épület maradványai kerültek elő. A későbbi, kissé szélesebb falú ház alapozásának legalsó kősora, illetve helyenként csak a kiszedett fal nyoma maradt meg. Ennek belsejében, kissé eltérő tájolással egy szárazon rakott kövekből épült pince jó állapotú, közel másfél méter magasságban megmaradt falai állnak (9,20 m x 5,50 m alapterületen), melyhez észak felől, a pincefalat visszabontva, később egy földbe vájt kamrarészt toldottak.
Betöltése alapján pusztulása a 16. század közepére - második felére tehető, s ugyanebben az időben tölthették fel a hozzá tartozó árkot is. A pince felhagyása szerencsés módon nem járt a falak kiszedésével, vagy jelentősebb elomlásával, azok közt a kövek közt, amelyek mégis beomlottak, itt is találtak római faragványokat, az omladék alatt, pedig több nagyobb kőtömb között egy 1. századi római sírsztélé felső, reliefes része is fennmaradt az elhunyt ábrázolásával.
A két középkori épület a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megtartandó emlékként értékelte helyszíni bejárás során, a témában összehívott egyeztetésen a beruházó a megtartás mellett vállalta azok bemutatását is. A bemutatás technikai, építészeti részleteit később tisztázzák majd.
Ásatási beszámoló a BTM honlapján
A Hajógyári-sziget védett emlékei a műemlékem.hu adatbázisában