Várkutatás saját zsebből Királyhelmecen

„Egy ismerősöm tanácsolta, hogy vegyem meg a Csonkavárat, amely alatt nagy méretű pince van, hiszen borászatot akartam alapítani Királyhelmecen. Már az eredeti elképzelés is az volt, hogy kutattassam és állíttassam helyre a műemléket, hiszen az nagy vonzerőt jelent majd a borászat számára is. Ennek öt éve, s bár rögvest elkezdtük a munkát, még rengeteg van hátra belőle” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Gönczy Bertalan borász, a királyhelmeci Csonkavár tulajdonosa. „Mostanra nem csak a 15. századi eredetű főépületet tudtuk nagyrészt feltárni, de részben a feltárásnak, részben a levéltári kutatásnak hála sikerült megismerni a történetét is, ami gyökeresen különbözik attól, amit korábban gondoltak róla.”

A kutatás megkezdése előtt a leírások többsége a mohácsi csata utáni kis várként írta le az épületet, azonban mint kiderült, valójában az 1410-es évek végén emeltette a birtokos Pálóczi-család palotának. A kétszintes főépület huszonötször huszonöt méteres alapterületű volt. Mint a leletekből kiderült, Mátyás király uralkodása alatt egyszer a husziták is befészkelték magukat a falai közé, majd a távozásukkor feltehetően felgyújtották. Miután a Pálócziak utolsó férfisarja elesett a mohácsi csatában, a királyhelmeci palota a Perényiek birtokába került. Perényi Péter 1534 után újabb átépítéseket végzett rajta (történetének száznegyven éve alatt legalább öt építési fázist azonosítottak), megerődítette, ám mivel erre nem volt királyi engedélye, I. Ferdinánd lerombolásra ítélte. A Perényiek elhagyták az épületet, s a katonák valószínűleg felgyújtották. Ezután már romként írták le, azonban a pincéjét a mai napig használják, a II. világháború során itt volt a város egyik óvóhelye is.

„A Csonkavárként ismert palota még a huszadik században is pusztult, s amikor megvásároltam, a látható falak is sokkal alacsonyabbak voltak. Kiderült azonban, hogy az épületet gyakorlatilag a saját omladéka temette el. Helyenként négy méter mélyre ástak a régészeti kutatást vezető Balogh Árpád régésztechnikus irányításával, s ebben a mélységben sikerült középkori járószintet azonosítani. Az újonnan feltárt termeket, helyiségeket ideiglenesen védőtetővel fedtük le, jelenleg a szlovák műemlékvédelmi hivatallal egyeztetünk, hogy ezek is kapjanak műemléki védelmet” - tette hozzá Gönczy Bertalan.

A főépület feltárásával nagyrészt sikerült végezni az elmúlt öt esztendő alatt. Most a munka újabb fázisa, a környezet kutatása következik. A tervek szerint elbontják a Csonkavárhoz tapasztott, illetve a közvetlen közelében álló modern kori épületeket és itt is igyekeznek a 15-16. századi szintig feltárni a területet. A palota ugyanis aligha magában állt a város fölé magasodó dombtetőn, s előkerültek olyan kőfaragványok, amelyek feltehetően egy hozzá tartozó gótikus kápolnához tartozhattak. Valószínűleg egy kerítőfalnak (kő-, vagy palánk falnak) és gazdasági épületeknek is állniuk kellett a közelben. Mindezek maradványait a helyenként két embernél is magasabb feltöltés rejtheti.

„Senkinek sem ajánlanám üzleti modellként, hogy egy borászat alapítását egy középkori épület feltárásával kezdje, azonban az eddigi költségeket még tudtam saját forrásokból és kisebb összegű támogatásokból finanszírozni. Ha majd a helyreállításra és a bemutatásra kerül sor, nyilván pályázni fogok” - mondta Gönczy Bertalan, aki reméli, hogy legkésőbb öt év múlva megnyithatják a gótikus palotát és a helyreállított környezetét a látogatók előtt.