Befektetőket várnak a bevehetetlen erődbe
„Kulturális, oktatási, idegenforgalmi befektetőket egyaránt várunk az észak-komáromi erődbe, vagyis az Öreg- és Újvárba, azonban a válság közepette meglehetősen szerény az érdeklődés” – mondta el a műemlékem.hu magazinnak Gráfel Lajos, a komáromi városi hivatal műemlékvédelmi osztályának vezetője, a Pro Castello Comaromiensi Egyesület vezetője. Hozzátette: nem kizárt, hogy akár szálloda is nyíljon az évszázadokon át még a helybéliek elől is gondosan őrzött erődrendszerben, ám valódi tervekről csak konkrét befektetői szándék esetében lehet beszélni.
Befektetőktől függetlenül azonban lépésről lépésre folytatódik így is a kutatás – hiszen az erődrendszer még két évtizede is tiltott terület volt a civilek számára – és a helyreállítás: ebben az évben a szlovák állam és Komárom városa csaknem 100 ezer eurót fordít a helyszín rehabilitációjára.
„Korábban az egykori lőporraktárat sikerült kiállítóhellyé és látogatóközponttá átalakítani, ennek a költsége meghaladta a 200 ezer eurót” - jelentette ki Gráfel Lajos. „Jelenleg az Öregvár Ferdinánd-kapuját restauráltatjuk ismét, ami szintén jelentős összeget emészt fel.”
A komáromi Öregvárat 1546-tól kezdték kiépíteni a Duna és a Vág torkolatánál, a hegyes szögű földnyelven. Azonban nem ez volt az első vár, hiszen a 10-11. századtól kezdődően bizonyíthatóan itt állt Komárom vára, a kezdetekben még földsáncokkal védett erődítmény, amelyet a tatárjárás után erősítettek meg kőfalakkal (a még korábbi, római kori esetleges erődre nem találtak régészeti bizonyítékot).
A középkori komáromi vár Csák Máté és I. Károly küzdelmében kapott katonai szerepet a 14. század elején, amikor a felvidéki nagyúr egy hosszas ostromban védte a király csapataitól. Az 1317-es ostrom során súlyosan megsérült a vár, újjáépítésére az ezt követő években került sor. Az ország ismételt egyesítésével azonban Komárom korábbi harcászati szerepe csökkent (bár a folyók védelme továbbra is fontos feladata volt), így a 14-15. században a vár mindinkább palotaként funkcionált. Mátyás idejében is komoly építkezésekre került sor és a király – a fennmaradt források szerint – szívesen és gyakran időzött komáromi palotájában.
Mátyás emlékét azonban hiába keressük napjainkban a várban. A mohácsi csata, majd Buda eleste után Komárom végvárrá lett, s az új igényeknek megfelelően alakították át a várat is. Már ekkor, az 1546-1556 között folyó munkálatok során kiépítették a ma látható fülesbástyás rendszert, amely a korábbi kerek és négyszögletű tornyoknál, s az azokat összekötő egyenes várfalaknál hatékonyabb védelmet nyújtott a tűzfegyverek, elsősorban az ágyúk ellen. Az Öregvár ma is meglévő Ferdinánd-kapuján, annak építéseként az 1550-es dátum szerepel.
Az Öregvárnak, majd különösen a nyugati irányból új védelmi rendszernek szánt Újvárnak az 1663-1673 közötti felépítése szinte teljesen eltüntette a középkori Komárom városának valamennyi nyomát. A 16. század előtti város részben az Öregvár nyugati részén, részben az Újvár területén állhatott, azonban az erődépítés során lebontották az épületeket. A tereprendezés olyan jól sikerült, hogy – mint ahogyan arról már beszámoltunk – a néhány éve végzett próbafeltárás során egyáltalán nem találtak középkori leletanyagot a Duna Menti Múzeum munkatársai. A tűzfegyverek korában ráadásul szükség volt a helyre a külső védművek számára és a térre az ágyúk kilövése miatt, így Komárom városa mind nyugatabbra költözött az erőd elől (ezt a „vándorlást” a 19. század elején épített nyugati véderőmű, a Nádor-vonal zárta le, így érthető, hogy a 19. század végi fellendülés idején jobbára már csak dél felé, a Duna túlpartján, a mai magyar oldalon tudott terjeszkedni Komárom).
A 19. századi újabb fejlesztésekkel, különösen a század második felében kiépült a teljes erődrendszer, amelynek az Öreg- és Újvár továbbra is meghatározó eleme maradt. A huszadik század második felében ugyan eltérően alakult a szlovák és a magyar oldalon álló létesítmények sorsa (akkor még Csehszlovákiába a szovjetek csak 1968-ban vonultak be és vették birtokukba az erődöket, amelyek 1990-ig maradtak a kezükön), ám hosszú távon az erődrendszer egyes elemei elválaszthatatlanok egymástól.
„Szorosan együttműködünk a magyar oldalon tevékenykedő Monostori Erőd Hadkultúra Központtal, közösen pályáztunk a Világörökségi címre is, bár a döntés előtt a pályázatot a két ország visszavonta” - jelentette ki Gráfel Lajos. „Csupán a fejlesztések kivitelezését nem tudjuk közösen végrehajtani, hiszen más a jogi környezet, azonban minden tekintetben összefonódik és közös a két Komárom erődeinek sorsa és jövője.”
Komárom épített emlékei a Határeset adatbázisában
Korábbi cikkünk a városról:
Komárom: egységben volt az erő?