Kaposvár: megkerült vár, megkerült hősök?

„Az 1566-os szigetvári ostrom hősei éppúgy bekerültek a magyar nép kollektív emlékezetébe, mint Drégely 1552-es várvédői. Sajnos Kaposvár 1555-ben bekövetkezett ostromáról nem született irodalmi forrás, így a belsővárból végül kitörő védők áldozatáról alig tudunk” - mondta portálunknak Molnár István régész, a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum munkatársa. „Ha úgy tetszik, a mostani feltárásnak az is az egyik célja, hogy igazságot szolgáltasson ezeknek a többségükben névtelen hősöknek.”

Mint ahogy a Műemlékem.hu magazinban már beszámoltunk róla, Kaposvár várának kezdeteiről viszonylag keveset tudunk, több, egymásnak ellentmondó feltevés ismert. Volt, aki okleveles adatból következtetve arra jutott, hogy már az 1230-as években vár állhatott itt a Kapos mentén, a mocsarakkal körbevett szigeten, más a 14. század első felére, vagy még későbbre teszi a vár építését. A vár a 14-16. század között többször is gazdát cserélt, s vélhetően több bővítési, átépítési perióduson is átesett. Feltehetően egy klasszikus, négyzet alaprajzú mocsárvár lehetett, egy nagyobb lakótoronnyal – az építőanya tégla volt. Egy 1495-ös ostrom után valószínűleg át- és újjáépítették. 1526 után végvárrá lett, tovább erődítették, palánkból készült külsővárat kapott.

A legfontosabb ostromára 1555-ben került sor. Az eseményeket Szatlóczki Gábor rekonstruálta levéltári forrásokból (Az elfeledett végvári hősök, Zrínyi Miklós és Szondy György kortársai - Várháborúk kora). A törökök szeptember elején értek a vár alá, ám közeledésük híre megelőzte őket, aminek hatására a vár kapitánya, Dersffy István megszökött, azaz hivatalosan elment, hogy segítséget hozzon. A kaposmérői és a szentjakabi őrség 6-án még bejutott a várba, ám ezután körülzárták és a legfőbb védelmét, a mocsarat elkezdték lecsapolni (a Kapos folyót már korábban elterelték északabbra).

A várat Torma Márton várnagy és helyettese Zoltai István vezetésével védték a magyarok, akik a hajdúkkal együtt legfeljebb ötszázan lehettek, szemben a tízezresre becsülhető török haddal. Az őrség, ahogy három évvel korábban Egerben, itt is esküt tett, hogy a várat halálig védelmezik. Az ostromlók 9-én kezdték el lövetni a várat, az első, sikertelen rohamra feltehetően 11-én került sor. A következő napokban a hajdúk tárgyalni kezdtek a vár feladásáról, majd miután a várnagyék elutasították ezt, 16-án éjjel mind a százötvenen kiszöktek a várból. A törökök egy része üldözőbe vette őket, s Tujgon pasa általános rohamot indított. 17-én délutánra ugyan visszaverték a védők az ostromlókat, de alig százan maradtak. Feladták a már védhetetlen palánkot és visszavonultak a belső várba. Alkudozni kezdtek a törökkel, hogy húzzák az időt, ám amikor elfogyott a remény a külső segítségre, 20-án kitörtek a várból. Több mint hatvanan estek el, harmincnégyen kerültek fogságba. A vár tisztjei mind hősi halált haltak.

A vár egy rövid visszafoglalástól eltekintve egészen 1686-ig török kézen maradt. Ekkor erősen megsérülhetett, s a város lakossága kezdte el használni az épületeit. 1694-ben a belső vár romos tornyát megkapták a bencések, akik 1706-ig plébániát szolgáltattak az itt élőknek. 1702-ben a várba Lipót király parancsára belerobbantották és megkezdték a várfalak elbontását, a terület pedig az uradalom majorsági, gazdasági központja lett. Az Esterházy majorság az 1930-as években szűnt meg, épületeit elbontották, a vár egykori maradványaiból kis romkertet alakítottak ki 1930-1936 között. A területre a Nostra Gabonaforgalmi Vállalat települt be. Bár már a korabeli sajtó is tiltakozott a „várrombolás” ellen, a maradványok többsége akkor pusztult el, amikor 1950-ben silót, majd 1970-71-ben irodákat építettek – akkor már a Dél-Dunántúli Gabonaforgalmi Rt. volt a terület birtokosa. A vármaradványokat a közműkiépítések, feltöltések is pusztították. Parádi Nándor 1958-ban végzett rövid, leletmentő ásatást a területen, majd Magyar Kálmán kutatott 2000-ben.

A rendszerváltás után végleg lehanyatlott a hajdani Nostra. A kaposvári önkormányzat végül megszerezte a területet, a rehabilitáció, ami a kisebb épületek bontását jelentette, 2015 májusában kezdődött el. Sajnos a markoló túl jó munkát végzett, hiszen kiemelt egy darabot a vár egyik még látható eleméből. 2018 végén lebontották a Nostra főépületét, a régészeti feltárás 2019 márciusában vette kezdetét.

„A mostani feltárás minden korábbinál teljesebb igényűnek ígérkezik, bár a vár teljes területét nem tudjuk megismerni, hiszen egy részét elpusztította a Nostra, amelynél három méter mély pincét is építettek. Sajnos magas a talajvíz szintje is” - tette hozzá Molnár István régész. „A célunk így az aprólékos feltárás, amely során el tudjuk különíteni az építési korszakokat, illetve szeretnénk meghatározni a forrásokban sokszor említett palánk helyét. Az így összegyűjtött adatok lehetőséget adnak Kaposvár várának minél pontosabb megismerésére, ami bármilyen bemutatásnak az alapja.”