Kassa: zarándokhely a fejedelem sírboltja
Képgaléria: a sírbolt és a székesegyház
„A fejedelem és társai földi maradványainak magyarországi újratemetését már az 1860-as években felvetették, s ugyan a nemzet, majd az országgyűlés és a kormány is támogatta a tervet, évtizedekig nem történt érdemi előrelépés” - mondta el a műemlékem.hu-nak Balassa Zoltán kassai helytörténész-újságíró. A megoldandó feladat ugyanis meglehetősen sokrétű volt: nem csupán a „lázadó” Rákóczit és hű embereit kellett rehabilitálni (csak 1906-ban, napokkal az újratemetés előtt törölték el az erről szóló 1715-ös törvény paragrafusait), de a maradványok felkutatása miatt nemzetközi diplomáciai lépésekre, valamint komoly kutatómunkára is szükség volt.
A fejedelem 275 évvel ezelőtt, 1735. április 8-án (ez akkor Nagypéntekre esett) hunyt el Rodostóban 59 évesen. „Mivel a holttestét mumifikálták, mind az agyvelejét, mind a belső szerveit eltávolították. Az előbbi, vagyis a koponya bemetszése később segítségre volt a maradványok azonosításakor” - tette hozzá a helytörténész.
A holttest belső szerveit a rodostói görög templomban, szívét a franciaországi Yerres városának temetőkertjében temették el. A testet Mikes Kelemen a szultán engedélyével Konstantinápolyba szállíttatta a nyár elején, ahol a Szent-Benedek templomban édesanyja, Zrínyi Ilona mellett kapott korántsem végső nyughelyet.
„Amikor végre megkezdődött a kutatás a fejedelem és kuruc vezérei temetkezései után, meg kellett egyezni a török portával éppúgy, mint a francia állammal, hiszen a temetkezési templomok ekkor francia szerzetesrendek tulajdonában voltak, így a sírok azonosítása, valamint az ezzel járó kellemetlenségek, például a templompadozatok felbontása nyilván kényelmetlenséggel járt” - jelentette ki Balassa Zoltán. A kutatást a törökországi belpolitikai állapotok és egy pestisjárvány is késleltette.
II. Rákóczi Ferenc földi maradványait végül sikerült azonosítani. Mikes Kelemen beszámolója is segítségére volt a kutatóknak (Török Aurél antropológus vizsgálta a csontmaradványokat), hiszen ismert volt, hogy a fejedelmet a spanyol aranygyapjas lovagrend fehér színű egyenruhájában temették el, és sírmellékletként mind a szövetből, mind a gombokból maradt annyi, ami az azonosításhoz kellett.
A fejedelem maradványait végül 1906. október 29-én helyezték Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban örök nyugalomra. A sírboltban szemben, a középső kőszarkofágban nyugszik, közös „sírban” édesanyjával, Zrínyi Ilonával és egyik fiával, Józseffel. A bal oldali szarkofágban Sibrik Miklós ezereskapitány, a jobb oldaliban Esterházy Antal kuruc tábornok kapott nyughelyet. A szűk lejárati lépcső mellett elhelyezett kőszarkofág Bercsényi Miklós gróf és második felesége, Csáky Krisztina maradványait rejti.
„Eredetileg egy ötödik szarkofág is bekerült a sírboltba, azonban Bercsényi Miklós fiának, Lászlónak a maradványait a francia állam ugyan kiadta volna, ám egyik leszármazottja tiltakozott, nehogy elvigyék az országból a francia huszárság megalapítójának holttestét” - tette hozzá Balassa Zoltán.
S hogy miért éppen Kassa lett a végső nyughely? Az újratemetés helyszíneként sok település neve felmerült, azonban mindegyik ellen akadt kifogás. Borsi, a fejedelem születésének helye túl kicsi volt, Budapesthez nem volt köze a szabadságharcnak (különben is, ne minden a fővárosban legyen). Munkács a börtön közelsége miatt nem bizonyult méltónak. Kiestek az erdélyi városok, Kolozsvár és Marosvásárhely is, végül Kassa maradt az alkalmas helyszín, hiszen a kuruc mozgalom központja, Rákóczi kedvelt városa volt, ráadásul itt nyugodott édesapja, I. Rákóczi Ferenc is.
A fejedelemnek nyughelyet adó Szent Erzsébet-székesegyház a Kárpát-medence egyik legragyogóbb gótikus temploma. A 13. században már templom állt a helyén, amely azonban 1378-ban leégett. Az új székesegyház 1520-ra lett készen, azonban 1556-ban ismét tűz ütött ki a városban. Kijavították, északi tornya 1775-ban lett készen (a déli tornyot sosem fejezték be). A 19. században földrengés pusztított Kassán, a templomot ezután kétszer is javították.
Végül 1877 és 1896 között Steindl Imre (legismertebb műve tervezőként az Országház épülete, de ő végezte a jáki templom felújítását is) irányításával a kor purista szemléletének megfelelően gótikus stílusban építették át. Mind tömege, mind részletei a magyarországi gótika egyik legnagyszerűbb épületévé emelik, amelyről tanúskodnak a néhány hónapja helyreállított északi kapu kőfaragványai is. Főoltára a 15. században készült.
A kriptában a márványszarkofágokat nemzeti színű szalaggal átfont koszorúk, csokrok borítják. Ha hervadnának a virágok, van utánpótlás, hiszen a fejedelem és bujdosótársainak sírboltját évente legalább ötezer magyar keresi fel.
Kapcsolódó cikkünk:
Legalább már útlevél nem kell a magyar várba