Haláldomb rejtette a város múltját
Csak a kétezres évek végén indultak meg a rendszeres régészeti kutatások a Kiskunfélegyháza mai központjától némileg kieső, a Bankfalu területén magasodó templomdombon, pontosabban annak maradékán. A város középkori központjának köveit ugyanis már a 18. században kezdődő újjáépítés, pontosabban a település újraalapítása és kiépülése során szinte maradéktalanul elhordták, majd maga a domb anyaga, a homok kitermelése lett a cél. A 20. század végére a dombnak a kétharmada eltűnt, az illegális homokbányászatnak csak egy tragédia vetett véget: 1991 júniusában négy gyerek halt meg, miután rájuk omlott egy üreg. A domb talajából már addig is embercsontok kerültek elő, a gyermekek halála után pedig hosszú időre a Haláldomb elnevezés ragadt a halomra.
„Kétezerben jártam először a dombon, akkorra a homokbányászatot befejezték, a szemetet hordták ide a környékbeliek. Mivel a középkori temető, pontosabban a maradékának a léte kétségtelen tény volt, az önkormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 2008-ban kezdtük el a rendszeres kutatást” - mondta el portálunknak Rosta Szabolcs régész, a Bács-Kiskun-megyei múzeumok igazgatója. „Az eltelt évadok alatt feltártuk a temető megmaradt részének a javát, mintegy négyszáz sírt azonosítottunk. A legkorábbi temetkezések a 11-12. század fordulójáról valók, vagyis már ekkor is templom állt a területen. Mi a későbbi, immár gótikus épületet azonosítottunk, amelyet az alapozási árokba emelt fallal mutatunk be a látogatóknak. Ez sem maradt érintetlen, hiszen az északi falának alapozását a dombbal együtt elhordták, ám a maradék is elegendő volt a méreteinek meghatározásához.”
Ha Kiskunfélegyháza első templomának maradványai nem maradtak meg, sikerült azonosítani azt a védőfalat, amit a mongol betörés hírére emeltek 1241-ben a domb körül. A tatárjárás pusztítását persze nem tudták elkerülni, ám sok alföldi, végleg elveszett településsel ellentétben újra benépesült a település. A középkori Félegyháza sorsa végül az 1526. szeptember 27-ről 28-ra virradó éjszaka pecsételte meg: a mohácsi csata után Budát elfoglaló török seregek erre vonultak el és felégették a vidéket. Kiskunfélegyháza immár új központtal csak kétszáz évvel később települt újra, amikor a középkori templomnak legfeljebb a csonkja állhatott már csak a dombon. Ekkor vette kezdetét a kő-, majd a homokbányászat.
A cikket a fotók alatt folytatjuk!
„A templom körüli temető nagy sírszáma komoly népességre utal évszázadokon át. A temetkezések tüzetes vizsgálata arra utal, hogy a középkorban is voltak temetkezési divatok, amikor néhány nemzedéken át némiképp másként temették el a halottaikat. A változások egy része talán egy-egy, messziről ideszármazott plébánosnak volt köszönhető, hiszen néhány évtized után, hirtelen felhagytak vele” - tette hozzá Rosta Szabolcs.
A régészeti kutatásokkal egy időben (jelenleg is feltárás folyik a dombon) megkezdődött az emlékhely kialakítása is. Rendezték a terepet, tájékoztató táblákat helyeztek el, felfalazással mutatják be a kerítőfal és a templom egy részét. A dombon, ami másfél évtizede még a város rossz emlékű szégyenfoltja volt, ma már esküvői párokat fotóznak és a helybéliek kirándulnak, sétálnak.
A templom és körítőfal romja a műemlékem.hu adatbázisában
Kapcsolódó cikkünk:
Életre keltik az Aranymonostort