Egy legendás ásatás: könyv az erődmonstrumról
Tóth Endre - aki ma a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatója - 1981-ben fogott hozzá Alsóhetény határában a felszín alatti romok feltárásához és a több szakaszban elvégzett ásatást tizennégy évvel később fejezte be. A „Iovia” nevet viselő katonai létesítmény - amit 340 körül kezdtek el építeni és mintegy harminc évvel később átalakítottak - a római birodalom védvonalának egyik ellátó bázisául szolgált.
A logisztikai feladatokra létrehozott erődöt hatalmas volt: négy oldalának falai egyenként megközelítették az 500 méteres hosszúságot és a 3 méteres vastagságot. A közel 21 hektárt határoló létesítménynek 51 tornya volt és benne az 5610 négyzetméter alapterületű főépületen kívül még tíz másik ingatlant - hatalmas raktárakat, valamint gazdasági- és lakóépületeket - alakítottak ki.
A feltárásban régészek, dombóvári diákok és tanárok, illetve máshonnan érkezett főiskolások és egyetemisták működtek közre. A közeli város mellett Kapospula, Attala, Nak, Szakcs és Dalmand is segítséget nyújtott az értékmentő munkák elvégzéséhez. A nagy jelentőségű leletanyag számos új információval szolgált Pannónia késő-császárkori történetének hiteles megismeréséhez.
A Studia Valeriana című könyv (amelyben Mráv Zsoltnak, a Magyar Nemzeti Múzeum régészének és dr. Kriston Vízi Józsefnek, a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének is olvasható tanulmánya az alsóhetényi és ságvári erődről) a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület által kiadott helytörténeti sorozat nyolcadik köteteként jelent meg 500 példányban. A megjelenést a Nemzeti Kulturális Alap egymillió-ötszázezer forinttal támogatta.
Kapcsolódó cikkeink:
Gödnél bukott el a Római Birodalom?
Tyúkólak őrzik a császár emlékét
