Sétáló füzet a 700 éves Kolozsvárhoz
A Korzo Egyesület családi munkafüzete Kolozsvár városi rangjának 700. évfordulójára jelent meg. „Elsősorban a gyerekekhez akarja közelebb hozni a középkori történeteket, de a nagyok számára is tartogat érdekességeket. Célja felhívni a figyelmet Kolozsvár épített és kulturális örökségére, megismertetni és megszerettetni ezeket az értékeket a gyermekkel, hogy felnőttként büszkeséget és felelősséget érezzenek irántuk” - mondta el portálunknak Barazsuly Viktória Adrienn sétavezető, kutató. Rajta kívül még négy fiatal művészettörténész alkotja a Korzo Egyesületet: Gál Zsófia, Újvári Dorottya, Imecs-Magdó Eszter és Víg Boglárka. Céljukat az egyesület honlapján is megfogalmazzák: „Az épületek, utcák, terek, szobrok, kanálisfedők, buszmegállók, villamosok, kocsmák és gyorséttermek, az egyetemisták, a sarki zöldséges, a városszéli alkalmisok pedig mint a múzeumokban kiállított műtárgyak. Mindegyikük különleges, egyedi, értékes, no meg varázslatos történetek és titkok tudói. A Korzo Egyesület öt fiatal és tettre kész művészettörténész közös munkája. Tematikus városnéző séták és gyerekeknek szóló múzeumpedagógiai foglalkozások szervezésével szeretnénk minél szélesebb közönségnek bemutatni Kolozsvár történeteit, művészetét, értékeit. Legyél felnőtt vagy gyerek, nő vagy férfi, (át)utazó vagy helyi lakos, ha velünk tartasz, együtt felfedezhetjük a várost. Kalandozzunk és korzózzunk együtt történetekben és történésekben.”
A fenti ars poeticának megfelelően többféle tematikus sétát is kínálnak a városban: a többi között igaz-hamis történeteket a középkori Kolozsvárról, a mulatóváros históriáját a múlt századforduló idejéből, a Mátyás-kultusz helyszíneit bemutató sétát, s olyat is, amely az 1989-es romániai forradalom helyszíneivel ismertet meg.
A cikket a fotók alatt folytatjuk!
Ám visszatérve az évfordulóhoz: bár Kolozsvár valóban 700 éve, 1316. augusztus 19-én kapott szabadságjogokat megerősítő kiváltságlevelet I. Károly királytól, a története valójában a neolitikumban kezdődött. A 2. század elején római település alapítottak itt, amely hozzávetőlegesen a mai ferences, eredetileg domonkos templom és kolostor helyén, illetve annak környezetében állt, ám felépítése, kiterjedése feltárások hiányában még nem ismert. Napoca a 3. században Észak-Dacia székhelye volt, azonban a rómaiak a század végén feladták a védhetetlennek bizonyuló provinciát. A 11. században várispánságot alapítottak a területen, s a 12. századtól kimutathatóan fejlődött a település, de a tatárjárás – mint szerte Erdélyben mindenütt – hatalmas károkat okozott. Ezután költöztek a kolozsmonostori erődítésből a váraljára a túlélők, majd kezdett mindinkább városias településsé kezdett válni félig szász, félig magyar Kolozsvár. Később az újabb megtelepedésekkel elsősorban dél felé terjeszkedett, ma látható városfalainak egy része a 15. század elején épült, miután Zsigmond királytól szabad királyi városi rangot kapott. A megerődítés a 15. század végére készült el, s mintegy negyvenöt hektárnyi területet vett körbe a három kilométer hosszú városfal. A késő középkorban és a kora újkorban az erődítést többször megerősítették, s bár a nagyobbik részét nyom nélkül felfalta a 18. századtól terjeszkedő város, némely szakasza még ma is látható.
Részben ebbe a világba vezet el a Korzo Egyesület családi munkafüzete, amely a négy fal között is kitölthető, azonban sokkal élvezetesebb a megfejtése, ha arra egy kolozsvári séta során kerül sor.
A 700 éves város - a munkafüzet letöltése a Korzo Egyesület honlapjáról
Kapcsolódó cikkünk:
Kolozsvár épített emlékei a Határeset adatbázisában