Így született újjá Krisztinaváros ékessége
A mai templom helyén a 17. század végén, 18. század elején fából készült fogadalmi kápolna állt, melyet Franczin Péter Pál itáliai származású kéményseprő mester emeltetett hálából, mivel ő és családja megmenekült a Budán pusztító pestisjárványtól. Az 1723-as tűzvészben a kápolna leégett. Az immár kőből újjáépített kápolna zarándokhely lett. Krisztinaváros kiépülésének köszönhetően nagyobb templomra lett szükség, amelynek alapkövét 1795. szeptember 13-án rakták le, és két év alatt épült fel Groll Fábián ferences atya irányításával.
A budai vár 1849-es ostroma idején a templom tetőzete erősen megrongálódott. A hibákat Hild József irányításával javították ki. A templom mai alakját az 1943-1944-es bővítéssel nyerte el, melynek kivitelezése technikai bravúrnak számított: Brestyánszky Tibor és Borsos László építész irányításával a templomot a szentélynél kibővítették. Az eredeti 1796-os főoltár megóvása érdekében első lépésben az oltár-építmény alá síneket helyeztek el, majd acél görgőkön kézi csörlőkkel arrébb vontatták. Ezután a szentélyfalakat is hasonló technológiával tolták utána. Az így szabaddá vált helyre szegmensíves záródású kis kereszthajót falaztak.
A templomhoz hírességek is köthetők: itt tartotta esküvőjét gróf Széchenyi István 1836. február 4-én, valamint Semmelweis Ignác 1857-ben. A krisztinavárosi templomban keresztelték meg 1848. augusztus 5-én Eötvös Lorándot.
A krisztinavárosi templom a műemlékem.hu adatbázisában
Kapcsolódó cikkünk:
TONDACH kerámiacserepek a Műegyetem megújult tetőszerkezetén
A TONDACH Magyarország Zrt. honlapja
