Jön a KÖN!
Franciaországban született meg a gondolat 1984-ben, hogy a nagyközönség elől alapvetően elzárt, kiemelkedő műemléképületeket megnyissák egy hétvégére, és ingyenesen – lehetőleg szakszerű vezetéssel – bemutassák őket az érdeklődőknek. A kezdeményezésnek akkora sikere volt, hogy az Európa Tanács felkarolta a rendezvényt, majd az Európai Unió támogatásával 1991-ben hivatalosan is útjára indult a European Heritage Days, az Európai Örökség Napok, amelyet mára 48 országban tartanak meg minden év szeptemberében, túllépve az Európai Unió határait is.
Hazánk még a ’90-es évek elején csatlakozott, kezdetben csak néhány helyszínnel. 1999-től azonban, amikor a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az Országos Műemlékvédelmi Hivatalra bízta a koordinálást, az esemény országossá terebélyesedett. 2011-ben, amikor kiemelt témául az 1000 magyar házat választották, ténylegesen 1000 épület csatlakozott!
A Kulturális Örökség Napjait joggal tekinthetjük ma már mozgalomnak, nemcsak a csatlakozó helyszínek, a látogatók számát tekintve is. Hiszen tízezrek kerekednek fel ezen a hétvégén, hogy megismerjék hazánk értékes épített örökségének egy-egy újabb szeletét. Mozgalom ez abban a tekintetben is, hogy a munka dandárja a helyi szervezőkre, aktivistákra hárul: ők kezdeményezik kapuik kitárását, vállalják az ügyeletet a nyitva tartás során, vezetik a látogatókat, szervezik és bonyolítják le az értékes és változatos kiegészítő programokat, sétákat. Mindezt – természetesen – teljesen ingyen.
Bátran állíthatjuk, hogy tartalmi erényein felül a Kulturális Örökség Napjai különösen jó hangulatú rendezvénysorozat is. Szervező és látogató egyaránt ünnepnek tekinti, amelyre hosszan, nagy gonddal készülődik: az egyik a programot vagy a szaktudását tökéletesíti, a másik – böngészve az egyre frissülő kínálatot – útvonalterveket készít, ízlelgeti, milyen élmények is várhatnak rá, ha ehhez vagy ahhoz a programhoz csatlakozik...
A „nagy napon” aztán a vendégeket a legnagyobb szeretettel fogadó vendéglátó találkozik a legérdeklődőbb látogatóval. Mindenki nyitott, mindenki türelmes, mindenki örül. Tényleg ünnep ez a hétvége! Szélesre tárt kapukkal, jó hangulatban, közösen megélt élményekkel.
Az idei évben szeptember 20-21-én szervezzük a Kulturális Örökség Napjait. Központi témánk a historizmus kora, az I. világháborúhoz és a holokauszthoz kapcsolódó épületek.
Három helyszínt mutatunk be, kedvcsinálónak!
Monostori, Komárom
Közép-Európa legnagyobb újkori erődje 1850 és 1871 között épült. A klasszicista hadtörténeti műemlék látványa és méretei is lenyűgözőek: hatalmas, precízen faragott kövekből épített falai, a védműveket borító 3-4 méter vastag földtakaró és a több kilométer hosszú földalatti folyosórendszer egyszerre ijesztő és mégis biztonságérzetet nyújtó. Hogy épp melyik, attól függ, ellenségként vagy a falak közt menedéket keresőként tekintünk rá…
Az erőd maga 25 hektárt foglal el, teljes területe a lőterekkel együtt 70 hektár, az épületek alapterülete pedig közel 26000 négyzetméter.
Bár megépülte után harci eseményekre már nem került sor, kiképzőközpontként és fegyverraktárként sokáig használták. Az I. világháború alatt sorozó- és kiképzőközpont volt, a II. világháborúban ide helyezték a 22-es gyalogezred parancsnokságát, és az I–II. zászlóalj katonái innen indultak a Don menti ütközetekbe. A II. világháború után a Csehszlovákiából kitelepített magyar családok szükséglakásait alakították ki falai között, 1945–1990 között pedig a Vörös Hadsereg Déli Hadseregcsoportja Közép-Európa legnagyobb lőszerraktárát hozta létre benne. Katonai szerepe a szovjet hadsereg távozásával végleg megszűnt.
Komárom és az erődrendszer története azonban nem volt ilyen békés, ugyanis már a régmúltban jelentős stratégiai központ volt. Védelmét kezdetben fa-föld védmű biztosította, amelyet évszázadok alatt folyamatosan bővítettek, erősítettek.
A Kulturális Örökség Napjain az idelátogatók biztos alapos ismereteket szerezhetnek a viharos évszázadokról és az erődrendszer kiépüléséről, szakavatott vezetőkkel végigjárhatják a komplexumot, megtekinthetik a kiállítótereket. A vállalkozó kedvűekre extrém kihívások is várnak: lézerharc, borzongató éjszakai kazamata túra, ágyúsütögetés…
Károlyi-Almásy bérpalota
Ybl kései palotaépítkezései közé számítják a Károlyi György által megrendelt Ráday utca 18. szám alatti kétemeletes sarokházat. A szabálytalan alapterületű telek beépítését Ybl úgy oldotta meg, hogy a bérház a forgalmasabb külvárosi utcába, a palota a csendesebb Erkel utcába került. A második emeletre itt is bérlakásokat tervezett.
Az épület díszudvara olaszos jellegű, fakocka burkolattal. A földszinten pilléres, az emeleten oszlopos négy-kosáríves loggia található. Az első emeleten, az oszlopok fölött címerpajzsot tartó oroszlánfők láthatók, a címerpajzsban a Károlyi család legkorábbi címerábrázolásából származó, szívet karmában tartó karvaly. A loggiák mellvédje balluszteres, középen eredetileg vörösmárvány táblákkal.
A három udvar maga köré rendezi a helyiségeket, de egymással, egy keskeny átjárótól eltekintve nincs kapcsolatuk.
A bérlakások zárt egészet képeznek a hozzájuk tartozó mellékhelyiségekkel, saját vízöblítéses vécével, vízvezetékkel, 1899-től telefonkészülékkel. A folyosók, előterek és lépcsőházak légfűtésesek. A grófi szobákban tölgy parketta, a bérlakásokban amerikai tölgypadló volt.
1948 végén a házat államosították, a grófi rezidenciát bérlakásokká alakították át, sok helyen elbontották az eredeti faburkolatot, a főlépcsőház Lotz freskóját lemeszelték. A kocsiszínt közös garázzsá alakították, a díszudvart parkolóként használták. Az épület állaga eközben folyamatosan romlott. Először 1965-ben, majd 2002-2006 között állították helyre. Az egykori díszudvarról nyíló helyiségeket az önkormányzat kulturális célra hasznosította.
A Kulturális Örökség Napjain az idelátogatókat egy kis lépcsőházi tárlattal is várják a szervezők.
Táncszínház – Várszínház
Egyetlen épület, amely Budapest történelmének szimbóluma lehetne: lerombolások és újjáépítések között volt ferences templom, a budai pasa dzsámija, karmelita kolostor, raktár és kaszinó. Ide temették utolsó Árpád-házi királyunkat, III. Endrét. Egyszer még a villám is belecsapott, később szentségtelenítették, majd korának Rubik Ernője, a sakkautomata feltalálója, Kempelen Farkas végezte a legnagyobb átalakítását… Igen, a mai Táncszínház épületéről van szó!
Az épület ma három oldalról szabadon áll, negyedik oldalánál az egykori kolostor épületegyüttese csatlakozik hozzá. Copf stílusú, sárgára festett főhomlokzata kétemeletes és öttengelyes, kiemelkedő tagozatai fehérek. A középső rész enyhén kiugrik: e középrizaliton nyílik az épület főkapuja és mellékkapui, mellettük zsalugáteres ablakok láthatóak. A földszintet és az első emeletet övpárkány választja el egymástól, amelyre két emeletet átfogó korinthoszi pilaszterek támaszkodnak. A homlokzatot háromrészes főpárkány és attika zárja, amelynek közepén, ovális, füzérkoszorúba foglalt címerpajzsban Buda város címere látható.
Ami a belső tereket illeti, az egykori templom egyhajós volt, keleten a hajónál valamivel szűkebb, egyenes záródású szentélyben végződött. Jelenleg a szentély keleti szakasza színészbejáró, amelyet fallal választottak le. Az első szakaszból alakították ki a színpadot. A hajó keleti három szakaszát vízszintesen két térre osztották. A felső részen helyezkedik el a nézőtér, alatta, a keleti három szakaszban pedig kiállítóterem és társalgó működik.
Az épület látogatóit a kulturális örökség napján különleges sétára invitálják, amelynek során bebarangolják az épületet a hajdani klastrom pincéitől a zsinórpadlásig, miközben meghallgatják az intézmény kalandos történetét.