A ház, ahol lakunk
A dohánytermékek iparszerű gyártása a XVI. század végén kezdődött Európában. A dohánymonopólium szabályozása Magyarországon 1851-ben történt meg, a cigaretta 1865-ben jelent meg a piacon. Az Önálló Magyar Dohányjövedék a kiegyezés évében, 1867-ben alakult meg. A fővárosban az első dohánygyár Óbudán kezdte meg termelését 1892-ben, a Lágymányosi 1910-ben. A két világháború között Nikotex Rt. néven is üzemelt. Itt, Lágymányoson kezdték el gyártani hazánkban először a filteres cigarettákat, 1961-ben. A gyárat 1965-ben zárták be, miután a termelés vidékre került: Debrecenbe, Egerbe, Pécsre, Sátoraljaújhelyre.
A Lechner Lajos Tudásközpontnak otthont adó épület, illetve épületegyüttes építés- és építészettörténeti szempontból Budapest Főváros Levéltárában az Építésügyi ügyosztályok tervtárában őrzött ún. engedélyezési, az építkezés engedélyezését dokumentáló tervcsomag alapján ismerhető meg a leghitelesebben, egyéb forrás hiányában.
A Budapest Lágymányosi Magyar Királyi Dohánygyár tervezése-építése – a felvett helyszínrajz és az Építő Ipar Szaklap közleménye alapján – 1908 tavaszán kezdődött. Az épületek tervei 1908-1909 folyamán kerültek le Zobel Lajosnak (1854-1926) a Kereskedelemügyi Minisztérium főtanácsos építészének asztaláról, aki ezidőtájt tervezte a Pécsi Dohánygyárat is. Az építést Bárczy István polgármester hivatalának III. ügyosztálya hagyta jóvá, de a Fővárosi Közmunkák Tanácsának is volt illetékessége a kérdésben. Mind az épületek közötti, mind a szomszéd irányában a minimális távolságot ennek a testületnek kellett meghatároznia. Viszont a funkció, a gyártási folyamat és technológia racionális megoldása eredményezte a tömbök csoportosítását ennek a sajátos formájú teleknek az adottságaihoz igazítva. A keskeny, de hosszan elnyúló, szabálytalan trapéz alakú terület két biztos határvonala a Budafoki út és – az akkor Budai Nagy Körútként elképzelt – mai Karinthy Frigyes út volt.
Az épületcsoport fő nézete a Budafoki út, ennek két szélső pontjára került a kapuépítmény pár. A telek belsejébe került U alakzatban a gyártási épület. Az U alakzat szárait a gép- és kazánház zárja 60 méter magasságú kéményével (a terv szerint). Ezzel a tömbbel szöget bezárva húzódott az eredetileg több mint 220 méter hosszúságú, négy rizalittal tagolt raktárépület. A Karinthy úti front mögött, a telek sarkaiban helyezték el az igazgatósági épületet és egy lakóházat. Ezen a részen, a kettesszámú kapu vonalában eredetileg egy melléképületet is felhúztak, ennek pontos funkcióját nem ismerjük. Az egyes számú kapu mögött pedig egy tervezett útvonal nyitása okán sajátos nyitott háromszög alaprajzú műhely-pavilont telepítettek. Ezt az épületet azonban elbontották, mint ahogy annak a hatalmas raktárépületnek a baloldali szakaszát is, amelynek fennmaradt részében ma a Lechner Lajos Tudásközpont irodáit, terv- és dokumentum tárát találjuk. Ez valószínűleg a MOL irodaház építésekor történt, erre nézve az iratok őrzési helyén adat nem található.
A cikk a képek alatt folytatódik!
Különösképp a raktárépület sorolható a hazai ipari vasbeton szerkezetépítés számon tartandó példái közé. A vasbeton építészeti alkalmazása – szilárdságtani és tűzbiztonsági okokból – az 1900 körüli években robbanásszerűen terjedt el. Az adatok arra utalnak, hogy a szerkezettervező maga az építészmérnöki diplomáját a Műegyetemen 1883-ban megszerző Zobel lehetett, ugyanis az egyik épület „nyugtani” (statikai) számítását ő maga végezte. (A Tér és Forma c. folyóirat egy 1929-es közlésében Fellner Sándor építész neve is felmerült az épülettel kapcsolatban)
A vasbeton pillérvázas erős konstrukciónak nagy előnye, hogy a tartószerkezet és a válaszfalak rendszere függetlenedik egymástól, tehát a térbeosztás, térsorolás mindig az aktuális funkcióhoz illeszkedhetik. (A szintén Zobel tervezte, a Flórián tér közelében álló valahai dohánygyár támaszrendszere még öntöttvas oszlopokból állt) A hatalmas, egykor raktározást szolgáló épület háromhajós felépítésű lett. A teher változásának megfelelően emeletről emeletre (alagsor és öt szint) karcsúsodik a négyzetméterenként 700 kilogrammos teher viselésére kiszámolt pillérváz. Az épületet az attika fal mögé bújtatott alacsony hajlású tető zárja. A járófelületek az épületben aszfaltburkolásúak voltak, nem véletlenül: ezen a szöges bakancsok nem tudnak szikrát vetni.
A megőrződött tervek árulkodnak az eredeti funkciókról is: az alagsorban volt elhelyezve például a burnót-liszt raktár, az első emeleten a kész gyártmányt tárolták. A belföldi nyersanyagokat a földszinten, a külföldit a második emeleten őrizték, de itt volt a Havanna szivarcsomagoló is.
A komplexum 1912-ben készült el a maga teljességében. A dokumentumok néhány átalakítást is megőriztek a két világháború közötti időből a magyar királyi Dohányjövedéki Központ (I. Iskola u. 13.) égisze alatt. A MOL építkezésén túl egyéb nagyméretű beavatkozások 1945 után nem ismertek, 1991-ben a volt igazgatósági épületben a Westel társaság végzett módosításokat.
A volt Dohánygyár épületei eredetihez közeli állapotban állnak, a századforduló ipari építészetének érdekes és szép együttese, melyben a funkcionalitás párosul a diszkrét historizáló és geometrizáló szecessziós részlet- és díszítő formákkal. Egyaránt figyelmet érdemlőek az egykori vasmunkák és a kerítés építmény. Az épületegyüttes fővárosi védelem alatt áll.
A volt dohánygyár a műemlékem.hu adatbázisában
A Lechner Lajos Tudásközpont honlapja