Évtizedekkel élte túl Mohácsot II. Lajos fia

II. Lajos magyar király János nevű fia nem került bele a történelemkönyvekbe, létezéséről is csak a szerencsésen fennmaradt forrásoknak köszönhetően tudunk. A gyermek anyja Wass Angelitha udvarhölgy volt, aki még Lajos édesanyja, Candale-i Anna kíséretéhez tartozott. Miután a királyné 1506-ban, három héttel Lajos születése után elhunyt, a gyermekek – vagyis a későbbi király és nővére – ellátására II. Ulászló külön udvartartást rendelt el, amelynek tagjai részben az elhunyt királyné bizalmasaiból kerültek ki. Így Wass Angelitha is, aki már a születésétől fogva szoros kapcsolatban lehetett Lajossal, s valószínűleg valamiféle anyapótlékot is jelentett neki.

Ez a szoros együttlét változott át lassan ágyasi kapcsolatra, ami egy teljesen elfogadott viszony volt a középkori arisztokrácia esetében. Ez a fajta kötelék azonban nem volt abban az értelemben törvényes, hogy az esetleg megszülető utódok egyenrangúak lettek volna a férfi törvényes házasságából származó gyermekekkel. Az ilyen utódokat fattyúnak nevezték – a szó eredetét még nem sikerült tisztázni – és megvolt a helyük a középkori társadalomban: legtöbbször az apjuk közelében nevelkedtek, s bár nem kaptak részt annak társadalmi rangjából, többnyire kiemelkedtek az egyszerű köznép soraiból.

Ám visszatérve II. Lajosra: a fia valószínűleg 1521-ben (esetleg egy évvel korábban) született meg, amikor a király 14-15 esztendős volt. 1521-22 fordulóján került sor Habsburg Mária magyar királynévá koronázására, majd házasságkötésére II. Lajossal a Habsburg-Jagelló házassági szerződés szerint. Lajos és Mária hamar egymásba szerettek, a korábbi ágyas és a fia nyilván nem volt túlságosan kívánatos a környezetükben. Hogy Angelitha és János Budán maradtak-e, vagy már ekkor Pozsonyba költöztek, nem tudjuk.

II. Lajos Tiziano festményén

Wass János életének a legbővebb forrása egy adománylevél, amelyet I. Ferdinánd király adott ki 1552-ben. Ebből tudjuk, hogy II. Lajos fattya ekkor már jó ideje Pozsonyban, a „váraljában” a vár és a város között egy magaslaton álló házban élt feleségével és gyermekeivel. A levél így fogalmaz János származásáról: „ … melyet Jánosnak – ahogyan ezt ő maga hiszi és mondja –, Lajos király fiának érdekében terjesztettek felségünk elé …” Adományként megkapta a házat és a telket, amelyen állt, valamint szőlőt is, sőt felmentették valamennyi adó fizetése alól a családjával együtt. A királyi védelemre azért volt szükség, mert Pozsony grófja és főispánja aházát és telkét el akarta kobozni.

Wass János a későbbiekben is felbukkant a királyi számadáskönyvekben, mert juttatásokat kapott az udvartól. A későbbiekben Lanthos néven is megjelent – a kutatók feltételezik, hogy ez a foglalkozására utal, vagyis énekmondó lehetett. Semmiféle politikai ambíciójáról nem tudunk. 1580-ban még biztosan életben volt, hiszen ekkor is utalást kapott. Míg a Jagelló-ház (amely nem fogadta be), kihalt a század végén, Jánosnak nagy családja, sok gyermeke és unokája született a források szerint.

Baldassare Estense: A fiatal Corvin János

A fattyak, vagyis törvénytelen gyermekek élete tehát egyszerre volt könnyebb, hiszen kiemelkedhettek a köznépből és nehezebb, elvégre az arisztokrácia nemigen fogadta be őket. Jó példa erre a talán leghíresebb törvénytelen királyi sarj, Corvin János élete. Ő Hunyadi Mátyás és a szintén ágyai jogállású Edelpeck Borbála kapcsolatából született 1473-ban. Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben halt meg, ahogyan az újszülött fiuk is. A már több mint egy évtizede özvegy Mátyás 1476-ban feleségül vette Aragóniai Beatrixot, azonban a gyermekáldás elmaradt – királyné meddő volt. Az uralkodó 1479-ben hivatalosan fiává fogadta Jánost, rangokkal és birtokokkal halmozta el, hogy biztosítsa az utódlását. Ugyan a főurakat megeskette, hogy halála után támogatni fogják János királlyá választását, azok 1490-ben elfordultak tőle és bár bosnyák királyi, szlavón herceg és bán címeit, s délvidéki birtokai egy részét megtarthatta, egyre inkább a politikai pálya szélére sodródott 1504-ben bekövetkezett haláláig.