Lakitelek: emberi csontdomb a templomromnál
„Nem láttam még ilyet, ahogyan eddig minden ide érkezőt is megdöbbentett az északi fal külső oldalán feltárt roppant csonthalom. Bár még a részletes vizsgálata nem történt meg, az, hogy csak nagyobb csontokat, koponyákat, illetve végtagokat találunk, melyek a korabeli járószinten fekszenek, ez arra enged következtetni, hogy utólagosan kerültek itt a földbe. Mivel vastag üvegtöredékek is voltak közöttük, feltételezhető, hogy az akkor még álló templom üvegablakán át dobták ki így az épületben korábban eltemetetteket a kincskeresők, akiket az emberi vázak hátráltattak a templom felásásában. Vagyis a barbár cselekedetre 1597 után kerülhetett sor, ekkor pusztították ugyanis el a tizenöt éves háború csatározásai során a betörő krími tatárok a települést és vált gazdátlanná a templom is” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Wilhelm Gábor, a kecskeméti Katona József Múzeum régésze.
Ahogyan ismert a templom elhagyásának éve, úgy van adat az alapítására is: a garamszentbenedeki apátság alapítólevele tartalmazza az egykori falu, akkor még Felső-Alpár nevét, mint egyházas helyét. 2011-ben a gátépítés során a település 11-16. század közé keltezhető maradványait is megtalálták a közelben. A téglából készült, íves szentélyű, jó minőségű templomot a története során legalább kétszer átépítették, ezekre a munkálatokra valószínűleg már a tatárjárás után került sor. Elsőként dél felé kissé kibővítették az épületet és korábbi szentélye helyett nagyobb, négyszögletes helységet emeltek. A későbbiekben diadalívet építettek a hajó és a szentély közé – feltűnő, hogy az átépítések minősége mennyivel elmarad a 11. századi épület remek kivitelétől.
„A használatának öt évszázada alatt legalább ötezer temetkezés lehetett a templomban, illetve a környezetében, a következő ásatási években már ezek felkutatására, feltárására és dokumentálására is sor kerülhet” - tette hozzá Wilhelm Gábor. „Ebben a szezonban magára a templomra koncentráltunk, amely másfél-két méter magasan álló, kívülről is vakolt középkori falaival igazi kuriózum. Több ládányi, már lepergett belső kifestést is találtunk.”
A cikket a képek alatt folytatjuk!
A korabeli Felső-Alpár, a későbbi Lakitelek templomának megmaradását több szerencsés körülmény is segítette. Bár a település pusztulása után a kincskeresők alaposan felforgatták, felásták a templomot, sokáig állhatott még az eredetileg fazsindelyes épület. A kora újkorban pusztásodási folyamat kezdődött az Alföldön, megjelent a futóhomok, amely részben betemette és konzerválta a falakat, vakolatokat. Ugyan valószínűleg a 19. század második felétől elkezdték a környékbeli építkezésekhez kitermelni a templom tégláit, a süppedő homokon nem lehetett jól dolgozni. Végül a terület egyik tulajdonosa a 20. század elején meg is tilthatta a további bontást és a romok fölé kis dombot emeltek.
„Bár a templom már évszázadokkal korábban elpusztult, valamiképp mégis élt az emléke. A dombot kápolnadombnak nevezték és olyan újszülötteket temettek itt el, akik még nem voltak megkeresztelve, így nem kaphattak a temetők hivatalosan megszentelt földjében helyet” - jelentette ki a régész.
A terület a 20. század második felétől a TSZ tulajdona lett, majd a rendszerváltást követően az itt emelt új épületek pusztulni kezdtek. A feltárást egy pályázat részeként az új tulajdonos a Tőserdei Pálinkaház területét üzemeltető Templom-Halom Lakitelek Nonprofit Kft. Az ősz során a tervek szerint konzerválják majd a templom falait, illetve védőtetővel óvják majd meg az eső, a fagy pusztításától. A romok mellett régészeti konferenciaközpont épül, így azok látogathatók lesznek.