A vég kezdete? A lébényi templom kórlapja
„A geodéziai vizsgálatok a Ny-i homlokzatnak a függőleges síktól való kimozdulását rögzítették. Az É- torony kb. 10 cm-es és a D-i toronynak kb. 14 cm-es „kidőlése” nem feltétlenül szerkezeti mozgás következménye. Ilyen nagyságrendű elmozdulás már az építés közben is keletkezhetett. Az azonban tény, hogy az É-i torony környezetében a Ny-i és az É-i homlokzati főfal teljes keresztmetszetében átrepedt. (...) A D-i és az É-i falsíkok geodéziai felmérése során is tapasztaltunk a függőleges síktól való deciméter nagyságrendű eltérést. (...) A részletesebb vizsgálatok deríthetik csak ki a mozgások valódi okát, illetve, azt, hogy a falszerkezetek konszolidált állapotban vannak-e. (...) A boltozatokon több helyütt, de különösen a D-i mellékhajó apsziszáródása közelében friss beázás nyomok fedik.”
A többi között ezekkel a megállapításokkal kezdődik az az Építési Engedélyezési Tervdokumentáció, amely még 2006. végén készült. Építészek, statikus tervező, épületgépész tervezők, elektromos tervező, kőszobrász-restaurátor, épületdiagnosztikai, talajmechanikai, faanyagvédelmi és geodéziai szakértők és régész is részt vett abban a csapatban, amely átvizsgálta a nyolcszáz esztendős templomot. A Nemzeti Kulturális Alap tette lehetővé, hogy a szükségesnél ugyan felületesebb, de legalább az egész templom állapotára vonatkozóan születhessen egy általános kép. A vizsgálatok feltárták azokat a problémákat, amelyek megoldására a kiviteli tervek készítésénél feltétlenül ki kell térniük a tervezőknek.
“A lébényi templom állapota az azóta eltelt csaknem három esztendő alatt tovább romolhatott” – mondta el a műemlékem.hu-nak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, aki három évvel ezelőtt a szakértő csapat munkáját irányította és elkészítette az engedélyezési terveket is. “Elsősorban a külső kő faragványok pusztulása látványos, megesik, hogy egy-egy darab lezuhan a templom mellé” – tette hozzá Mezős Tamás.
Kérdésünkre, miszerint a tornyok dőlése nem fenyeget-e veszéllyel, az elnök kijelentette: az épület mozgása ez esetben valószínűleg nem folyamatos. Újabb geodéziai mérésekre lenne szükség annak megállapítására, hogy az észlelt elmozdulások konszolidálódtak-e valamikor az elmúlt évszázadok folyamán, vagy esetleg az alapszerkezet meghibásodása miatt jelenleg is mérhetőek-e esetleges kisebb elmozdulások a toronytesten. Azonban sajnos a kontrollmérések elvégzésére sincsen pénz.
“A legrosszabb állapotban a döntően a XIX. században és később alkalmazott műkőjavítások vannak. Ezek sem anyagukban, sem a kivitelezés minőségében nem megfelelőek. A kőanyagot különösen az É-i és a K-i homlokzaton a felszívódó nedvesség, valamint a biológiai károsítók roncsolják. A diagnosztikai szakvéleményben meghatározott helyeken a károsodás mértéke már eléri a kritikus szintet. Vélhetően a felszíni vízelvezetés hiányában nedvesedő falak állagán rontott a közelmúltban „javított” csapadékvíz elvezető rendszer szakszerűtlen kialakítása is. Szükséges a kőszerkezetek nedvesség utánpótlásának megszüntetése és a kőfelületek hidrofobizálása, amivel a biológiai károsítók jelenléte megszüntethető. A homlokzatokon látszó téglafelületek javítása már nem lehetséges. Szükséges a XIX. századi kiegészítések újrafalazása és az új felületek hidrofobizálása" – áll a Tervdokumentációban.
Mezős Tamás úgy véli, hogy a templom egyik legnagyobb gondja a vizesedés. A szakértők véleménye szerint a település árokrendszere sem megfelelő, így a műemlék alapjaihoz folyhat máshonnan odaszivárgó esővíz is.
„Az épület teljes felújítása körülbelül 800 millió forintba kerülne” – mondta a KÖH elnöke. „Ennek előteremtésére jelenleg nincs remény, a tulajdonos egyház most a Regionális Operatív Programban próbál 500 millió forintos turisztikai beruházásra pályázni, amelynek egy részét a lébényi templomra fordítanák. Ha a pályázatuk sikertelen volna, kétséges, mikor nyílhat ismét forrás a beavatkozások megkezdésére.”
A lébényi templom helyreállítására 1862 és 1879 között került sor. Így ez az épület volt az egyik első szakszerűen restaurált műemlék Magyarországon. Azóta csak kisebb állagmegóvási és restaurátori munkák folytak, ezért időszerű a mostani helyreállítás. Ám nem csupán a templom felújítására lenne szükség.
„ (...) a templom ill. a szomszédos egykori monostor területén kutatásra, azaz falkutatásra, illetve régészeti feltárásra eddig még soha nem került sor” – állapítja meg a Tervdokumentáció.
„A templom belsőben sem volt kutatás” – tette hozzá Mezős Tamás. „Az tény, hogy a padlószint – a külső járószinttel együtt – megemelkedett, de ennek a mértékével nem vagyunk tisztában. Amikor a török után újra boltozták a templomot, a buzgó plébános verette le a vakolatokat. Még büszkén föl is jegyezte a historia domusban, hogy hány szekér vakolatot hordatott el. S a maradványok között színes felületűeket is felfedezni véltek!”
„Az eredeti (barokk – a szerk.) boltozati rendszer, a karzatboltozat, szentélyrekesztő és egyéb részletek tisztázása elengedhetetlen a magas színvonalú építészeti tervezéshez és a helyreállításhoz. Régészeti feltárással szükséges megállapítani a láthatóan nem eredeti járószinteket, a külsőben és a belsőben egyaránt. Az egykori kolostor kiterjedését, alaprajzát, annak a korábban plébániaként használt barokk épülethez való viszonyát ugyancsak ásatással lehet tisztázni. Teljeskörű feltárásra feltehetően nincs lehetőség, de a szintek megállapításához legalább a régészeti szondázás elengedhetetlen.”
Így a tervezett felújítással új adatokat is lehetne szerezni a templom történetéről. Kérdés persze, hogy lesznek-e források a munka elkezdésére, vagy tétlenül szemlélhetjük a romlását a román stílusú építészet egyik legszebb magyarországi emlékének.
Korábbi cikkünk:
Vészesen pusztul a lébényi templom
A lébényi román stílusú templom a műemlékem.hu adatbázisában