A legelsők művészete
Írta: Chip Walter
Fényképezte: Stephen Alvarez
A tudatos gondolkodás első tárgyiasult jelei még a barlangrajzoknál is nagyobb értelmi ugrásról tanúskodnak: az első fontos lépést jelentik a közlekedési táblák, az okostelefonok menüje, a jegygyűrű és a többi mai jelkép, szimbólum, ikon felé vezető úton.Az ősi afrikai és közel-keleti szimbólumoknak van egy másik érdekes vonásuk is: hirtelen feltűnnek egy-egy területen, egyes tárgyak (gyöngysorok, ábrázolások, strucctojások, okkerdarabok) díszítéseként, majd néhány ezer éves népszerűség után viszonylag hirtelen eltűnnek.
Ugyanez áll az ember technikai újításaira is: miközben máshonnan legfeljebb 45 ezer éves csont szigonyhegyekről tudunk, a Kongói Demokratikus Köztársaság területén csaknem kétszer olyan idős szigonyhegyek is előkerültek. Dél-Afrikában már viszonylag összetett csont- és kőeszközök kétféle típusát találták meg a kutatók: a Still-öbölben előkerült eszközök 75, a Howieson’s Portnál leltek 85 ezer évesek lehetnek. Az utóbbi típus mindössze hatezer, az előbbi pedig még rövidebb ideig, csupán négyezer éven át volt használatban. Úgy tűnik tehát, hogy a közösségek csak a művészet kiteljesedésével párhuzamosan kezdték eszközeiket, szerszámaikat hosszabb távon is fejleszteni és finomítani, egymással szélesebb körben is megosztani. A művészet mint szimbolikus kifejezésforma pedig Afrika, Eurázsia, sőt Ausztrália és Óceánia területén is mintegy 40 ezer évvel ezelőtt teljesedett ki. A régészek az indonéziai Celebesz szigetén is találtak ősi szimbolikus ábrázolásokat: a festékkel körbefújt tenyérlenyomatokról nemrég kiderült, hogy az eredetileg számítottnál sokkal régebbiek: csaknem 40 ezer évesek.
Eszerint aligha valószínű, hogy az afrikai ősembert valamiféle hirtelen genetikai változás emelte a szellemi teljesítőképesség magasabb szintjére. Akkor miért mutatják azt a leletek, hogy őseink újító ereje, kreativitása annak idején térben és időben is erősen korlátozottan működött?
Az egyik elmélet szerint a növekvő népsűrűségben keresendő a magyarázat. Ahol nagyobb volt a népsűrűség, nagyobb valószínűséggel kerültek egymással kapcsolatba a közösségek, könnyebben és gyakrabban oszthatták meg egymással újításaikat, találmányaikat. Az új ismeretek továbbadásában, a kollektív tudat megőrzésében pedig fontos szerepet játszhattak a közös jelek, szimbólumok. Amennyiben a népsűrűség bizonyos szint alá csökkent, a közösségek elszigetelődtek, újításaikat, ötleteiket nem volt kinek átadniuk, így vívmányaik lassan feledésbe merültek.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. januári lapszámában