Losonc: egy temető három évszázada
A losonci Böszörményi István helytörténész összeállítása páratlan munka, hiszen a 18. század elején létesített sírkert – az első, dokumentációban szereplő temetkezések 1711-ben voltak, a Ráday-család tagjait helyezték örök nyugalomra – jövője meglehetősen bizonytalan. A helyi református közösség létszámának és érdekérvényesítő képességének csökkenése éppúgy szerepet játszik a temető fokozatos pusztulásában, mint a vandálok esztelen dühöngése. Feldúlt kripta, kidöntött sírkövek, lebontott temetőépület, a 18-19. századi kriptasor bejáratára épített garázssor – a határközeli város, Losonc református temetője sajnos évről évre zsugorodik. Akárcsak Kolozsvár Házsongárdja – csakhogy a losonci temető (az ott nyugvó Ráday Pál kuruc diplomata ide, vagy oda) meglehetősen ismeretlen a nagyközönség körében, holott már Puntigán József és Puntigán Tünde is készített róla egy 2003-ban megjelent komoly összefoglalást. Házsongárddal ellentétben azonban itt a reménynek egyelőre még csak szikrája sincs.
Persze nem csak a református közösség – amely egy évtizede visszakapta ugyan kakasos templomát – nem tud kellő eréllyel fellépni. Losonc képviselőtestületében nincs már magyar tag, így általában meglehetősen érzéketlenek ebben a temető, s egyúttal a magyar múlt megőrzésének kérdésében. A sírkert 1998-ban került a város tulajdonába, Böszörményi István részben a döntéshozók meggyőzése céljából készítette el dokumentációját. Munkája mindeddig visszhang nélkül maradt.
Sírlista kronológiai sorrendben
A losonci református temető a Határeset adatbázisában
