Balassi múzsája pihent a sírboltban?
Előbb a bécsi kincstárba, majd utóbb Kubinyi Ágoston közbenjárására a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték azokat a kincseket, reneszánsz ékszereket, amelyeket 1851-ben találtak Losoncon, miközben a régi templomot részben elbontották, hogy újat építsenek. Losonc középkori, egyes részleteiben vélhetően 14. századi temploma 1849. augusztus 9-én, a szabadságharc vége táján pusztult el a belváros jelentős részével együtt egy tűzvészben, miután az osztrákokkal szövetséges cári csapatok kirabolták, majd felgyújtották a várost.
„Ezután került sor az új templom építésére, amelynek során előkerült a korábbi épület szentélyében egy csontvázas temetkezés, illetve az egykori hajó alatt az a kripta, amely egyszerre büszkesége és rejtélye ennek a városnak” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Böszörményi István helytörténész. „Sajnos sem a magányos csontvázas temetkezést, sem a kriptában eltemetett személyeket nem sikerült egyértelműen azonosítani, az azonban bizonyos, hogy a sírboltból a Kárpát-medence egyik legszebb, legértékesebb reneszánsz ékszerlelete került elő. Az arany és ezüst, drágaköves gyűrűk, boglárok, övek, illetve az ezüstszálból font csipke szemfedél arról tanúskodtak, hogy egy előkelő és rendkívül gazdag nőt temettek el itt a 16. század vége felé, így felvetődött, hogy talán Losonci Annának, Balassi Bálint múzsájának a temetkezési mellékletei lehettek. Sajnos ezt, ahogy az ellenkezőjét sem lehet bizonyítani. A csontvázas sír korábbi volt, ott Mátyás-, illetve Ulászló kori pénzekre bukkantak, vagyis a 16. század elején temették el a templom fő helyére az illetőt.”
Bár a 19. század közepén Wagner János tervei szerint felépült az új losonci református templom, mintegy magába zárva a középkori épület maradványait, a kálváriája java a 20. századra maradt. A második világháború után ugyanis a szocialista csehszlovák állam államosította az akkor már meglehetősen rossz állapotú épületet.
A cikket a képek alatt folytatjuk!
A legendák szerint a felújítását az 1982-es losonci ejtőernyős világbajnokságnak köszönhette, amikor felvetődött a pártvezetésben, hogy a pusztuló templom rossz hírét keltheti a szocialista országnak. Ezért nem csak felújították, de fel is tárták a belső terét, s ekkor alakították ki a korábbi templom bemutatását is, mintegy altemplom-szerűen. Ám nem templomnak, hanem múzeumnak szánták, s egészen a 2000-es évekig így működött. A református egyház végül szinte ingyen visszakapta – a benne álló bőrözött székekért nagyságrendileg többet kellett fizetni, mint magáért az épületért.
Mára már meglehetősen kevés református maradt a városban, hiszen tulajdonképpen ők a fogyatkozó magyar kisebbség, szemben a katolikus szlovák többséggel. A templom így nem csak a gyülekezet helye, hanem a magyarság történetét is őrzi, nyugati karzatán az épület és a város évszázadairól szóló tablókiállítás látható. Kovácsoltvas kerítéssel övezett kertje pedig kulturális Noé bárkája, hiszen Kármán József emlékoszlopát is ide menekítették 1949-ben a helyére került szovjet hősi emlékmű elől.
Riport a losonci református templomról a Közkincs-keresőben
Losonc épített emlékei a Határeset adatbázisában