Mátyás-templom: térjünk a tárgyra

Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia gyűjteményéből:

Ostyasütő vasak 

Magyar (?), 18. század közepe (?)

Kovácsoltvas; 

A lapított nyolcszögű sütőlap-párhoz ollósan nyíló nyél csatlakozik, melynek egyik szárvége fogazott, a másikba S-alakú tagozat illeszkedik. Az egyik sütőlap felületébe vésett minták egyszerre nyolc (négy nagyobb és négy kisebb /kb. 7 illetve 2 cm átmérőjű/) ostya sütését teszik lehetővé. Az ostya-minták rajzolatai kettesével ismétlődnek. 

Bár az ostyasütés feltehetően nyugat-európai kolostorokból elterjedt szokásához használt vasakat igen korán – már a középkorban - világi célokra is használták, mintázatuk általában szakrális vonatkozású. Az általánosan elterjedt ábrázolás-típusok miatt igen nehéz az egyes darabok lokalizálása, különösen annak ismeretében, hogy pl. az alsó-ausztriai Ybbsitz kovácsműhelyeiben készült ostyasütő vasak a 15-16. század fordulóján nemcsak Közép-Európa számos országába, de Oroszországba is eljutottak. Magyarországon a 15-16. században válhatott szokássá az ostyasütés. Széleskörű elterjedésükkel a sütővasak egyre inkább a néprajz körébe tartozó tárgytípussá váltak, melyeket a 19. század elejétől kereskedelmi forgalomban is be lehetett szerezni.

A Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia ma két ostyasütő vasat őriz. Már az 1783. évi Canonica Visitatio is két darabot említ, akárcsak az 1822-ből, 1846-ból illetve 1864-ből fennmaradt inventárium. A későbbi, nagyobb méretű sütővassal Krisztus passiójának eszközeivel és „IHS”- monogrammal díszített ostyákat lehetett kisütni. 

Ostyaszaggatók

Magyar (?), 19. század közepe (?)

A megsült, még meleg tésztából az egyes ostyák kivágásához használt eszköz az ostyavágó vagy – szaggató, melyből két darabot őriz a Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia. Az esztergált fa nyeléhez sárgaréz kengyel alakú tagozattal rögzített acélvágót. 

Miseruha, 

19. század vége, fekete szövete: Németország (?), himzése és összeállítása: Magyarország (?)

Gyászszertartások alkalmával használt fekete barokkos hegedűformára szabott miseruha alapszövetét körökbe és nyolcszögekbe foglalt keresztekből és gránátalma motívumokból komponált terülő mustra díszíti. Hátoldalának kereszt formájú bársony rátétjét domborúhímzéses a Szentlelket szimbolizáló galamb díszíti. Ez utóbbi elem formai szempontból megegyezik a Loretói kápolna falfestésének hasonló ismétlődő motívumával. 

Oltárfeszület és gyertyatartópár Georg Wilhelm Löffelholz von Kolberg budai városparancsnok címerével

PF monogramos mester, Augsburg, 1716, ezüst

A templomba temetkezett báró Georg Wilhelm Löffelholz von Kolberg (1661–1719)  városparancsnok 1719 augusztusában, aki a lelki üdvéért tartandó misealapítványa mellett ötvösműveket is hagyományozott a templomnak, melyek közül egy oltárfeszületből és két gyertyatartóból álló, a városparancsnok címerével ellátott  ezüst készlet (Kat. 5.44 a-c) ma is templom értékes kincsei közé tartozik.

A raguzai domonkosok Szent Jobbot hitelesítô oklevele és annak védôtokja

1770. december 1., pergamen,

A z oklevelet egy 617 mm hosszú, 45 mm átmérôjű fehérre és feketére festett horganyzott vaslemez hengerben tárolták, amelynek a közepén egyedi megoldású, mandorla alakú, külön nyitható pecséttartó dobozt alakítottak ki. Vörös viaszba nyomott mandorla formájú pecsétjének (50 x 65 mm) körirata: SIGILLV(m) VICARIAT(us) CO(n)GREGATI(onis) RAGVSINE(nsis) OR(din)I PREDICATOR(um). Pecsétmezôjében kámzsás, a domonkos rend öltözetét viselô szerzetes, feltételezhetôen Szent Domonkos alakja látható. Fejét dicsfény övezi, jobbjában virágot (talán liliomot), baljában pedig könyvet tart. A raguzai domonkosok jelen oklevelükkel tanúsítják, hogy Szent István királynak általuk ôrzött, épen fennmaradt, ökölbe szorított jobbját kivették a kristállyal díszített ezüst ládikájából. A Szent Jobbot vékony vörös selyemszalaggal és szövettel kétszeresen burkolva, majd ugyanolyan színű selyemfonállal átkötve, egy bíborszínű selyemszövettel és vastag posztóval kibélelt, kívül és belül bíbor szövettel fedett, az oldalain  arannyal átszôtt selyemszövettel ékített, ezüst szegekkel megerôsítet, vörös szalaggal átkötött fa ládikába helyezték, a ládát l pedig a domonkos rend pecsétjével lezárva átadták a Raguzai Köztársaság elöljáróinak. A hátlapon lévô szövegben 1771. január 4-én Michael Maria Milliscich apát, a Raguzai Köztársasághoz delegált császári, királyi konzul megerôsíti a raguzai domonkos konvent oklevelének hitelességét.

Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből:

Középkori Osztály

Hevederív rétegköve, egykorú díszítôfestés nyomaival

1250-es, 1260-as évek; Édesvízi mészkô, polikróm kifestés nyomaival;

m.: 40 cm, sz.: 89 cm, mé.: 52–53 cm

A Mátyás-templom északnyugati tornyának, északi falától északra esô késô 19. századi feltöltésbôl kerül elô B. Nyékhelyi Dorottya ásatásából 2006-ban. Nagyméretű hevederív ép rétegköve. A hevederív dekoratív festésében kétféle – a templom 13. századi díszítôfestésének akvarellmásolatokról ismert töredékein is feltűnô rendszerű, de azoktól eltérô színkombinációjú – mustra különböztethetô meg. A középrészen, az egyes tagozatokon ellentétes irányba vezetett fekete és fehér színű hullámsávos kifestés látható, a fekete sávokat helyenként vékonyabb vörösek kísérik, a fehér sávokon pedig okkersárga pettyezés maradványai láthatók. A hevederív szélsô tagozatain okkersárga és vörös színeket kombináló, márványozást imitáló ornamens nyomai fedezhetôk fel. A hevederívnek megfelelô profilú formát Schulek Frigyes vázlatkönyvének egy 1877. április 7-én szignált lapja – Boltöv az éjszaki C és D között – (FK Tervtár, ltsz.n. manuálé) a még fennálló középkori épület fôhajójában, a nyugatról számított negyedik szakaszban, vagyis a 13. századi épület álkereszthajójának északi pillérpárjai között örökített meg. 

Budapesti Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum, Építészeti Gyűjtemény

Királyi lépcsô terve

1883

Schulek Frigyes (1841–1919)

Rajzkarton, modern kartonra kasírozva, ceruza, akvarell, tus, tinta; 70,5 × 105 cm

Felirat b. f.: 1883 / 17dik számhoz / A budavári fôegyház helyreállítása.; k. f.: Király – lépcsô.; j. l.: Schulek Frigyes / Budapest 1883. február 17. / rajz. B. E.

Az 1883. évi, északi és északkeleti részek tervegyüttesének tervlapja, amely négy rajzon mutatja be magát a királyi lépcsôt, egyen pedig a lépcsôt és lépcsôházat. A jobb oldalon a teljes lépcsôház tere látható magával a lépcsôvel és két szinten a folyosókkal, az alagsori helyiséggel nyugat felé egy olyan metszetben, amelyet közvetlenül a középsô tartópillér elôtt vettek fel. A rajz közepén kiterítve a lépcsôépítmény három szabadon álló, halhólyagos mérművekkel díszített oldala látható. Bal oldalon a lépcsô terének negyedik szabadon álló oldala található, amely észak felôl határolja a két sekrestyét összekötô folyosót . Lent két további rajz a lépcsô alaprajzát mutatja be két különbözô szinten felvéve. A lépcsôház a templom északi részének csuklópontját képezi. Lefelé haladva nyugati irányba az alagsori helyiségekbe, kelet felé pedig az altemplomba lehet jutni. Felfelé menve az emeleten nyugat felé az északi álkereszthajó bôvítmény kis zenekórusként tervezett helyiségébe visz az út, onnan tovább az északi trifóriumokon keresztül az északi oldal nyugati lépcsôháza, keleti irányba pedig a királyi oratórium közelíthetô meg. Schulek változtatott az 1877-ben kifogásolt méreteken, és mind díszítésben, mind a lépcsô szerkezetében a funkcióból adódó reprezentációs követelményeknek igyekezett megfelelni. Elvetette a lépcsôház délnyugati sarkába beszorított kicsiny, négyszögalapú feljárót, inkább a lépcsôház terébe beálló, gazdag tagolású, hatszög alapú elegáns lépcsôt tervezett. A rajzot Barcza Elek készítette, aki 1879-tôl dolgozott az építési irodán, valószínűleg segédépítészi beosztásban.

Mátyás-templom. A budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai (1246-2013)

A kiállítás egyházi és állami fenntartású kulturális intézmények egyedülálló együttműködése keretében, ezen belül is a Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia és a Budapesti Történeti Múzeum közös szervezésében valósul meg. 

A kiállítás és a katalógus a budavári Nagyboldogasszony templom és plébánia történetét ismerteti a kezdetektől napjainkig, azaz a templom építéstörténete mellett a plébánia intézményének és közösségének, a templom ének-zenekarának, a kincstárnak, felszereléseknek és berendezéseknek történetébe igyekszik betekintést nyújtani.

A kiállítás kurátorai: Farbaky Péter művészettörténész, a BTM Főigazgatója, Végh András régész (BTM Középkori Osztály), Farbakyné Deklava Lilla művészettörténész (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettörténeti Intézet), Rákossy Anna művészettörténész (Budavári Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteménye).

A kiállítás helyszínei: Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma és a budavári Nagyboldogasszony-templom.

A több, mint 700 oldalas katalógus szerkesztői: Farbaky Péter művészettörténész, a BTM Főigazgatója, Farbakyné Deklava Lilla művészettörténész (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Művészettörténeti Intézet), Mátéffy Balázs gyűjteményvezető (Budavári Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteménye), Róka Enikő művészettörténész (BTM, Fővárosi Képtár), Végh András régész (BTM Középkori Osztály)

A plébániatemplom épülete, berendezései és felszerelései mellett a kiállítás mintegy 410 műtárgyból álló anyagát elsősorban a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményeiben a Mátyás-templomra vonatkozó műtárgyakból történő válogatás és a Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia műtárgyai adják, valamint az alábbi intézmények műtárgyai lesznek kiállítva: Magyar Nemzeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Nemzeti Levéltár, Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, MTA Könyvtára, MTA BI Történettudományi Intézet, Lendület II. Korona kutatócsoport, MTA Zenetudományi Kutatóintézet, Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, ELTE Egyetemi Könyvtár, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum.

A kiállított tárgyak között építészeti rajzok, festmények, metszetek, szobrok, liturgikus ötvöstárgyak és textilek, kőfaragványok, kerámiatárgyak, bútorok, oklevelek, dokumentumok és a templom 1:20 arányú gipsz makettje is megtalálhatók.

A katalógus megírásában egyházi és állami fenntartású intézmények munkatársai: művészettörténészek, történészek, történész-levéltárosok, régészek, teológusok, antropológus, zenetörténész, zeneművészek vettek részt.