Az ismeretlen Mátyás-templom
A budavári Nagyboldogasszony- (ismertebb nevén Mátyás-) templom mindenkiből érzelmeket vált ki. Az emberek vagy lelkesednek érte, vagy legyintenek: ugyan, csak egy 19. század végi neogót épület! A templomot az átépítés miatt aligha lehet középkorinak nevezni, de több mint Schulek Frigyes gótikus álma: az építész darabjaira szedte a régi épületet, s kirakós játék módjára valami újat épített belőle. Azonban a puzzle néhány darabja bizony 700 éves történetről mesél.
„Vitát váltott ki már az építésekor is a templom, mégpedig jogi természetűt” - mondja Janotti Judit műemlékfelügyelő. A tatárjárás után építették az eredeti templomot, amelynek első okleveles említése 1247-ből való. Az irat tanúbizonysága szerint ekkor a veszprémi püspökséghez tartozott, ám IV. Béla 1255-ben a még épülőben lévő templom kegyuraságát a domonkos apácák Nyulak szigetén lévő kolostorának adományozta (nyilván némi személyes indíttatás hatására, hiszen leánya, a később szentté avatott Margit a nyulak szigeti kolostor apácája volt). A püspökség azonban nem hagyta, hogy jogait (így a templomhoz tartozó tizedet) csorbítsák: vitatták a király döntését, ezért 1269-ben IV. Béla visszavonta adományát, s a templom így ismét a veszprémiekhez került.
Az 1269-ben még épülőfélben lévő templom (az első szertartásokat talán ebben az évben tarthatták benne) az elkövetkező időszakban a helyi németség plébániatemplomává vált.
Egyúttal azonban országos jelentőségű is lett, amikor a királyi székhely Budára került. Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás egyaránt kibővíttette (átépíttette) az épületet, amelynek fényét a 14 – 15. században épült kápolnák is emelték. Az akkor már koronázóhelyként számon tartott templom Zsigmond korától a fontos hadjáratok győzelmi jelvényeit is megkapta.
A 15. század fénykora után azonban mintha az ország pusztulását jelképezte volna a templom sorsa: 1526. szeptember 10-én, a mohácsi csata után Szulejmán csapatai elérték a királyi székhelyet, s felgyújtották a várat. A tűzvészben a templom is leégett. Buda megszállása után középkori berendezéseit, kifestéseit megsemmisítve mecsetté alakították át.
A templom fordulatos és helyenként tragikus történetét (pedig hol vagyunk még a hányattatások végétől!) aligha fedezi fel a szemlélő napjainkban, az épület felújítása közepette. Az altemplom és a vele egy szinten lévő helyiségek szinte teljesen készen vannak, ahogyan egy új termet is építettek a föld alatt a Hilton irányába – ide a megújult gépészetet, köztük fűtés-légkondicionálást telepítették. A homlokzatok is megújultak.
„A későbbiekben nem a mostani, hanem az attól keletre, a Halászbástya irányában lévő kapu lesz a látogatók számára templom bejárata” – mondja Janotti Judit. „Ezt a déli-keleti kaput ugyan Schulek teljesen újrafaragtatta, azonban az eredeti kövek megvannak, ha nem is itt, hanem az Epreskertben, rekonstrukcióként összeállítva.”
A helyszínen látható viszont a templom egyik legértékesebb faragványa, a Mária-kapu, amelyre azonban – mivel jelenleg ezen át lehet bejutni az épületbe – nem sok pillantást vetnek a templom belsejére kíváncsi látogatók. Faragványait 1370 után készíthették, s ugyan 1384-ben a fölötte magasodó torony beomlása megrongálta, azonban még akkor helyreállították. Jelenleg várja az újabb felújítást.
Ahogyan a templom fő- és két mellékhajója is. A tetőzet korábbi hibái miatt a víz pusztítása jól látható a boltozatok egy részén.
„Olyan ütemben kell a munkákat folytatni, hogy a templom látogatható, a hívek számára használható legyen” – magyarázza a műemlékfelügyelő. „Ezért a belső munkálatokra, legalábbis ebben a térben, csak ezután kerül sor.”
A Nagyboldogasszony-templom nem csak koronázó templom volt, de temetkező is lett. A bal oldali mellékhajóból nyíló északkeleti kápolnában díszes síremlék rejti III. Béla és első felesége, Chatilloni Anna földi maradványait. A királyi párt eredetileg Székesfehérváron temették el, azonban 1848-ban ráakadtak a sírboltjukra. A csontokat és a temetkezési mellékleteket (koronák, kard, feszület, gyűrűk, jogar) Pestre, a Nemzeti Múzeumba vitték, majd 1862-ben Zichy Miklósné költségén a főoltár alá épített kriptában helyezték el. Az embertani vizsgálatok után a királyi párt 1898. október 21-én, ünnepélyes keretek közt temették el mai nyughelyén, a kápolnában.
A riport folytatása: Labirintus a tornyokban
A budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) a műemlékem.hu adatbázisában
A Schulek Frigyes épületei, művei a műemlékem.hu adatbázisában