Még győzhetünk Mohácsnál
„A Creative Assembly Total War játékcsaládjának a szoftverjét használjuk alapként a rekonstrukcióhoz, hogy modellezzük az ütközeteket” - mondta el a műemlékem.hu-nak Baltavári Tamás történész, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktorandusza, aki Partigh Kis Rómeóval, a Károli Gáspár Egyetem történész hallgatójával már több éve foglalkozik a csatarekonstrukciók elkészítésével. Az 1809-es győri és az Kr. e. 216-os cannae-i csata után a mohácsi ütközetet modellezték.
„Természetesen sok a kétely még mindig a mohácsi csatával kapcsolatban. Nem ismerjük az ütközet pontos helyszínét sem, pedig a terepi adottságok nagyon fontosak, hiszen egy néhány méter magas domb képes arra, hogy ellenséges katonák százait, akár ezreit takarja el. Így a mohácsi ütközet esetében a leírásokból leginkább értelmezhető csatateret rekonstruáltuk, amely természetesen módosítható” - tette hozzá a történész.
A mohácsi csata a magyar hadtörténelem talán legismertebb és következményeiben leginkább történelmi fordulópontként számon tartott ütközete. 1526. augusztus 29-én a körülbelül 25 ezer fős magyar sereg mindössze másfél-két óra alatt szenvedett vereséget Szulejmán 60 ezer fősre becsült hadától, amely technikailag, az ágyúk számát tekintve is túlerőben volt. Az ütközet gyors lefolyása a szultánt is meglepte: még órákon át, egész éjjel felfegyverkezve várták a magyar főerők csapását, mire ráébredtek, hogy nem egy előőrs felett arattak diadalt. A becslések szerint a csata 16-20 ezer katona életét követelte, akik között ott volt tizenhat zászlósúr, öt püspök és maga II. Lajos király is. A mohácsi csatavesztés a középkori magyar királyság megsemmisüléséhez, egy új hatalmi rend kialakulásához és az ország két (a későbbi hódoltsági területekkel együtt három) részre szakadásához vezetett.
„A virtuális csatarekonstrukció segít megérteni azt, hogy pontosan mi zajlott le a csatatéren, hogyan mozogtak és mikor csaptak össze az egyes csapattestek. A különböző leírások, vagy értelmezések szerint lehet módosítani az egységek fizikai tulajdonságait, a fegyverek hatásadatait, de még a pszichológiai állóképességet is” - tette hozzá Baltavári Tamás. „A korabeli források, leírások kritikai értelmezésében is segítségünkre lehet, hiszen kiderül, ha a szerző tévesen számolt be valamiről. Például a győri ütközet esetében így megcáfoltuk az egyik szemtanú csataleírását, hiszen a virtuális rekonstrukció árulkodott arról, hogy egy csapattest egy időben nem harcolhat két helyen. Ezt a tévesztést azonban a szöveg egyszerű olvasásakor szinte lehetetlen volt észrevenni.”
A virtuális csatarekonstrukció természetesen nem csak a tudományos kutatásban, hanem a történelemtanításban is használható. A Károli Gáspár Egyetem Történettudományi Intézete a 2008-2009-es tanévtől kurzus formájában ad lehetőséget a hallgatóknak, hogy bekapcsolódhassanak a munkába. A programhoz már egy középiskola is csatlakozott.
„Nem csak arra igyekszünk választ adni, hogy mi történt, de arra is, hogy mi lett volna, ha... ” - mondta a történész. „Így természetesen lehet úgy változtatni a paramétereket, hogy Mohácsnál a Magyar Királyság hadserege győzzön. Ez amellett, hogy jó játék, fejleszti a diákok, hallgatók eseményértelmezési készségeit is.”
A virtuális csatarekonstrukciók alkotói – a megjelenítésben részt vesznek Hajnal Ödön és Magyar Zoltán grafikusok, valamint a Károly Gáspár Egyetem Kommunikáció és Multimédia Szakjának gépparkja és munkatársai is – a mohácsi csata befejezése után a magyar történelem többi legendás ütközetét szeretnék virtuálisan megeleveníteni.
A témáról Baltavári Tamás az eMeNeM Szabadegyetemen (Magyar Nemzeti Múzeum, Díszterem) október 28-án 16 órakor tart majd „Informatika a hadtörténet-kutatásban – Játszd újra a mohácsi csatát!" címmel előadást. A részvétel ingyenes.
Képgaléria a mohácsi csata virtuális rekonstrukciójából