Várad még várhat Szent Lászlóra és Zsigmondra

A nagyváradi vár felújítás közben: képgaléria

A pusztulás évei, évtizedei után tavasszal végre elkezdődhetett a nagyváradi vár helyreállítása. A rehabilitáció során a korábbi receptet követik: a várat övező külső terület néhány évvel ezelőtti felújítása, parkosítása után most a bástyákon belüli épületeken dolgoznak, hogy eljussanak majd a legbelső palota-ötszöghöz.

„A felújítás kezdete óta eltelt hónapokban 18. századi épületrészeket, azon belül néhány falat bontottak, amelyeket előzőleg felmértek, illetve lefotóztak. A statikusok azzal érveltek, hogy nem lehet garantálni a megerősítést, így biztonságosabb a bontás, majd a visszafalazás. Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy csupán puszta falak bontására került sor, épületdíszt, tagolóelemet nem érintett a munka. Mind a kivitelezői, mind a restaurátori csapat rendkívül elkötelezett a vár szakszerű megújítása mellett” - mondta el a műemlékem.hu-nak Emődi Tamás művészettörténész. Hangsúlyozta: fontos és örvendetes, hogy végre elkezdődhetett a helyreállítás, s az új, tervezett funkciókkal garantálható lesz az épületegyüttes későbbi fenntartása is.

A nagyváradi vár nem csak kárpát-medencei, de európai egyetemes értékét tekintve is kiemelkedő. Szent László monostort és püspöki székhelyet alapított ezen a helyen, azonban a székesegyház a király halálakor még valószínűleg nem volt készen. A királyt így Somogyváron temették el, s csak később szállították át a földi maradványait Váradra. A legenda szerint a holttestet szállító kocsi magától gördült a városba, azonban ez csak az első volt a székesegyháznak a 12-15. században hírnevet és tekintélyt hozó csodák közül. László sírjánál a feljegyzések szerint több zarándok is meggyógyult, így mind fontosabbá vált az országban a király és Nagyvárad kultusza. Szentté avatásakor, 1192-ben felnyitották a sírt, átépítették, a fejet pedig leválasztották a testtől és a sír fölött ereklyetartóban, hermában helyezték el. A sírra tették László kürtjét és csatabárdját is.

A váradi székesegyház, mint temetkező hely, népszerű volt mind az uralkodó családok, mind a nemesség és főpapok körében. Elsőként II. Istvánt temették el 1131-ben a nagy tekintélyű előd közelében, Váradhegyfokon, a premontrei kolostorban. Ugyan a tatárok feldúlták a várost és a püspöki székhelyet (a pusztításról a szemtanú Rogerius főesperes számolt be a Siralmas ének című munkájában) a sír sorsáról nem tudunk: a koponyát tartalmazó herma mindenesetre biztosan épen maradt a 15. század elejéig: ekkor, 1406-ban semmisült meg az eredeti ereklyetartó a székesegyházat pusztító tűzvészben. Szent László fejereklyéjének a lovagkirályt rendkívül tisztelő és eszményének tartó Luxemburgi Zsigmond, aki német-római császárként kora legnagyobb tekintélyű európai uralkodója volt (korábban aranyozott Szent László lovasszobrot állíttatott a székesegyház elé) készíttetett új hermát. Őt is a szent király közelében temették el 1437-ben bekövetkezett halála után. Első felesége, Anjou Mária már korábban itt kapott végső nyughelyet.

A 16. században a törökök többször is pusztították a várost és a várat, azonban komoly károkat okozott a székesegyházban Varkoch Tamás sikeres ostroma is, aki Izabellának foglalta el az erősséget 1556-ban. A romossá vált területen 1570 után építették ki a ma látható, ötszög alaprajzú külső vár alapjait, a reneszánsz kori, tűzfegyvereken alapuló hadviselés szellemében. A mai belső ötszög nyugati szárnyának kiépítését Bethlen Gábor kezdte el 1619-től. Ekkor a középkori székesegyház már nem állt, sőt, köveinek egy részét felhasználták a vár, illetve palota építésekor.

Bethlen Gábor palotáját és várát a Báthoriak, majd a Rákócziak építették tovább, azonban 1660-ban bevette a török – visszafoglalni csak 1692-ben sikerült. Ezután osztrák helyőrség költözött a várba, s megkezdődött a belső ötszög kibővítése, valamint a bástyák és az egykori palota között épületeket emeltek. A fejedelemségkori reneszánsz palotát ekkor építették át a mai magasságára, s alakították ki a vártemplomot.

A katonaság birtokolta a várat egészen az 1990-es évek közepéig. Ekkor adták át ugyancsak leromlott állapotban a városnak. A 20. század második felében a vár körül panelházakat emeltek, jelenleg a nyugati kapuval szemben ortodox templomot építenek – ezekkel szétdarabolták a város eredeti szerkezetét.

A város vezetését már jó ideje foglalkoztatta a vár rehabilitációja. Elsőként a külső ötszög körüli területet parkosították, magának a várnak a felújítása főként uniós forrásból, csaknem 2,5 milliárd forintért valósul meg 2015-ig. Az első ütem keretében került sor a bontásokra és visszaépítésekre (az épületekben kenyérmúzeumot, kézművesipari műhelyeket alakítanak ki, ami így a céhek utcája lesz).

„A belső ötszög felújítása 2011-től kezdődhet, ekkor az egykori fejedelmi palota nyugati szárnya következik. A legrosszabb állapotú, beomlott tetejű északi szárnyra is ezután kerülhet sor, azonban ehhez még meg kell nyerni a következő uniós pályázatot” - mondta Emődi Tamás. - „A várudvar és így a középkori székesegyház, valamint a hozzá tartozó temetkezések régészeti feltárásáról egyelőre nem esik szó, ami nem feltétlenül baj, hiszen a föld alatt legalább biztonságban van. Most azonban sem szakember, sem forrás nincs a feltárására, hiszen az erőket a már megkezdett felújítás köti le még éveken át.”

A Szent László által alapított, majd később átépített templom romjai ugyanis a mai várudvar alatt húzódnak. Teljes feltárásra soha nem került sor, ám a 18. században egy kút ásása során egy halotti korona, illetve más temetkezési kellékek kerültek elő. A munkások vélhetőleg Zsigmond, vagy felesége, Mária sírját bolygathatták meg.

Az 1880-as években ledőlt egy fal egy átépítés során, ekkor leástak két-három méter mélységig és azonosították a székesegyház álló falait. A templom temetkezési szempontból értékes részében, az egykori szentélyben azonban nem folyt feltárás, hiszen a vár katonai terület volt.

Arra, hogy egyelőre nem tervezik az egykori székesegyház feltárását és bemutatását, magyarázatot adhat az Európai Unió sokat kritizált pályázati rendszere, hiszen kész tervekkel kell indulni, amiktől csak kis mértékben lehet eltérni a későbbiekben, vagyis nem támogatják az előkészítést, a kutatást. Így a templom feltárását a városnak kellene finanszíroznia. A szakemberek évek óta szorgalmazzák, hogy két lépcsőssé alakítsa át az Unió az ilyen beruházások pályáztatását (az első lépcsőben a kutatásra kerülne sor, hogy ennek eredményei szerint állíthassák össze a második lépcsőben megvalósuló helyreállítási terveket), azonban a brüsszeli döntéshozókat még nem sikerült meggyőzni.

Magyarországi műemlékvédelmi szakemberek így attól tartanak, hogy a vár jelenlegi felújítási ütemterve szerint elmaradhat a székesegyház teljes feltárása, hiszen még ha folytatnak is majd teljes feltárást a várudvaron, a már felújított épületekhez nehéz lesz hozzáilleszteni a székesegyház bemutatását (akár egy föld alatti térszint kialakításával). Egyidejű feltárásra és egységes koncepcióra volna tehát szükség, azonban ezt nem támogatja a finanszírozási rendszer.

Képgaléria: a nagyváradi vár felújítás közben

Korábbi cikkünk:

Maradnak a királyok az aszfalt alatt

A nagyváradi középkori székesegyház a Határeset adatbázisában

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA