Családunk újabb tagja
Az Anuj folyócska fölött 30 méternyire tátongó, régóta ismert és látogatott üreg Gyenyiszről, a 18. századi remetéről kapta nevét, aki a legenda szerint itt tengette életét. Már ennél jóval korábbi időkben, az újkőkorban is embereknek nyújtott menedéket a barlang, majd később türk pásztorok húzódtak az üregbe, nyájukat maguk köré gyűjtve vészelték át a kemény szibériai telet. A régészeknek ezért mélyre kellett ásniuk a vastagon lerakódott kecskeürülékben, hogy eljussanak a sok újdonságot rejtő rétegekig.
Történt pedig 2008 júliusában, hogy egy ifjú orosz régész, Alekszandr Cibankov a barlang legvégében, egy kis oldalkamra 30-50 ezer évesnek becsült rétegeiben aprócska csontdarabra bukkant. A lelet nem tűnt különösebben érdekesnek: méretre-formára is olyan volt, mint egy kis kavics. Ám mégiscsak lelet volt – Cibankov tehát zacskóba tette, zsebre vágta, majd a táborba visszaérve megmutatta egyik kollégájának.
A csontdarabka elég jó állapotban maradt meg ahhoz, hogy a kolléga azonosítani tudja: egy főemlős ujjbegye, pontosabban kisujjának utolsó perce. Mivel Szibériában a 30-50 ezer évvel ezelőtti időkből csupán embermaradványok, más főemlős, emberszabású vagy majom kövületei nem kerültek elő, a régészek feltételezték, hogy az ujjcsontdarab is embertől való. Mint kiderült, a csont ízületi felszínének porcosodása még nem fejeződött be, ebből arra lehetett következtetni, hogy a töredék egykori tulajdonosa fiatal gyermekként halt meg, talán nyolcéves lehetett. Anatolij Gyerevjanko, az altaji ásatások vezetője, a novoszibirszki régészeti és néprajzi intézet igazgatója azt gyanította, hogy a csontdarabka Homo sapienstől származik…
A cikk a National Geographic Magyarország magazin 2015. áprilisi számában jelent meg
