Emlékek ősrégi kútjai
Hidzsáz a földkerekség egyik leggazdagabb múltú vidéke. Arábia, Afrika és Ázsia útjai keresztezik itt egymást, de Európához is ősrégi kereskedelmi kapocs köti a vidéket. Évezredek óta járnak erre emberek. Már Afrika kőkorszaki lakói is elmerészkedtek idáig vadászni-halászni az azóta elsivatagosodott szavannákon át. Az emberiség legősibb népei: asszírok, egyiptomiak, nabateusok is megfordultak itt – rabszolgával, tömjénnel, arannyal kereskedtek. Róma hadai is megjárták ezt a földet, legionáriusok ezrei estek áldozatul a betegségeknek, haltak szomjan.
Itt, Mekka és Medina sötétlő vulkáni hegyei között született az iszlám vallás. Vádi-Vászit kútjából bizonyára a Marokkóból, Konstantinápolyból érkezett zarándokok is jókat kortyoltak.
A hajdan életet adó hidzsázi kutak ásására Omár kalifa adta ki a parancsot i. sz. 638-ban: pontosan egynapi járóföldre egymástól kutakat kell ásni a sivatagban. „Az utazó mindenki másnál méltóbb az oltalomra” – jelentette ki az uralkodó, és elvéhez hűen nagyszabású építkezésbe kezdett: létrehozta a kora középkor egyik legnagyszerűbb, pihenőhelyekkel ellátott útvonalát.
A Mekkába vezető zarándokút állomásain idővel várak, ciszternák, fogadók, kórházak, csatornák létesültek, pálmaligetek nőttek ki a földből, jelzőtáblák jelentek meg az út mellett. Most Paul Salopek is ezen a kanyargós sivatagi csapáson lépdel, tevék patájának, zarándokok sarujának nyomát követve.
A John Stanmeyer fotóival illusztrált teljes cikket elolvashatja a National Geographic Magyarország magazin 2014. júliusi lapszámában.
