A méz mint mumifikáló szer
Zurab Makharadze, a Grúz Nemzeti Múzeum régészeti osztályának vezetője, csapatával együtt, 2012-ben, az Alazani folyó mellett, a környék zöldellő termőföldjei fölé emelkedő, 12 méteres halomsírt kezdett ásni.
„Az egyik botanikus kolléganőnk talált rá a vadszederre, amit ajándékként tettek a halott mellé. Tömény, határozottan édes szag áradt belőle, de volt egy kis pézsma, és enyhén melaszos mellékillata is. A bogyók meglepően jóállapotban konzerválódtak, 4300 éves koruk ellenére még mindig őrizik piros színüket, az egészet őskori mézzel kezelték” – magyarázza Makharadze, miközben elemzi a sírban talált mintákat a laboratóriumban.
Az Ananauri-3 névvel jelölt bronzkori sírból más, sokkal látványosabb tárgyak is előkerültek: egy farönkökből épült, beomlott sírkamrában két, valós méretű szekér volt, ökörjármokkal együtt (a háziasított ló ekkor még nem érkezett el ide, a Dél-Kaukázusba); gyönyörű arany ékszerek; borostyánkövek, melyeket vagy a Baltikumból, vagy Indiából hoztak a kereskedők; valamint hihetetlenül jó állapotban megmaradt szövetek, bőrkészítmények és fonott kosarak. Akit ide temettek, az fontos valaki lehetett, törzsfőnök vagy vallási vezető. Hat embert temettek még mellé, valószínű a szolgái voltak. Az Ananauri-3 jelentősen gazdagítja ismereteinket a homályos eredetű nartkopi és bedeni népről, akik már gabonát termesztett és szarvasmarhát tartottak az Araxes-Kura kultúraként ismert, Kaukázuson túli, nagy kiterjedésű civilizáció letűnt évszázadaiban. De amin tényleg meglepődtem, ahogy Makharadze a tbiliszi Otar Lordkipanidze Régészeti Központban egy asztalra kirakta az ősrégi kincseket, rajtuk finom biológiai „díszítés” volt: az ősi konzerválásban ugyanis a történelem előtti méhek is közreműködtek.
„A nedves agyag konzerválja a tárgyak nagy részét, ezek az emberek viszont mézet használtak az eltemetett tárgyak némelyikének balzsamozásához. Nem csak a gyümölcsöt kezeltek le vastagon mézzel, hanem a sírba vékaszámra berakott más áldozati ajándékokat, egyebek közt mogyorót vagy vesszőkosarakba gyűjtött gesztenyét is, sőt, szöveteket, és más szerves, tehát könnyen elbomló dolgokat is. Így akarták ellátni az elhunytak lelkét a túlvilági élethez szükséges mindenféle élelemmel és használati eszközökkel” – tájékoztat a régész.
A cikk folytatása a National Geographic honlapján