Konferencia a régészeti örökségvédelemről

Nem csupán tudományos szempontból jelentős ez a konferencia, de demonstrálja a régészet fontosságát, társadalmi hasznosságát is – hangoztatta az előadások előtt elhangzott köszöntőjében L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója az intézmény dísztermében rendezett tanácskozáson. Beszélt arról is, hogy továbbra is rendezésre vár a régészeti finanszírozás és emlékeztetett arra, hogy a pandémia idején, a vészhelyzeti jogalkotás során a beruházások addigi egy százalékáról a tizedére csökkentették a régészeti tevékenységre fordítandó összeget. Ám mivel a munkát el kell végezni, a hiányzó részt a költségvetésből, az adóbevételekből kell finanszírozni, ami tavaly 3,1 milliárd forint terhet jelentett. Kitért arra is, hogy szükséges lenne a hatósági feltárási díjat, ismertebb nevén a négyzetméterárat emelni.

Az első – Kreiter Eszterrel közös – előadásban dr. Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, a Nemzeti Régészeti Intézet vezetője vázolta fel, hogy miként változott az elmúlt évtizedekben a társadalmi, technikai, gazdasági és kulturális környezet, amelyben dolgozni kell, s amely megbízója a régészeti tevékenységnek. Mint mondta, a múlt század ötvenes éveitől kezdve gyorsuló tempóban változott meg az emberi beavatkozás mértéke a bolygónkon, amihez a régészetnek is igazodnia kell. Továbbá a magyar régészet határait időben és térben, valamint a virtuális világban is ki kell terjeszteni.

Virágos Gábor ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy a Vallettai Egyezmény 1992-es elfogadását követően (amely például a megelőző feltárások szükségességét hangsúlyozta), a 2005-ös Faro-i Egyezményt, amely tulajdonképpen a kulturális örökség társadalmi szerepének az erősítését célozta meg, már kisebb lelkesedéssel ratifikálták az uniós tagországok. Kiemelésre került, hogy a kulturális örökség és részeként a régészeti örökség gazdasági előnyei általában nem direkt formában jelentkeznek, bár számos példa akad rá, hogy nem csupán üzletileg lehet sikeres egy ilyen beruházás, de képes arra is, hogy továbbiakat generáljon. Sokak szemében azonban ez még mindig luxus (hiszen nem a létfenntartás része), ami ellen a szemlélet formálásával a régészetnek is tennie kell.

Az egész napos konferencián a délelőtt folyamán a továbbiakban Anders Alexandra Régészeti örökség és jóllét: nemzetközi gyakorlatok, hazai lehetőségek címmel adott elő, egy rövid szünetet követően pedig Kreiter Eszter és Skriba-Tóth Judit összefoglalójára került sor a szakmai előkészítés jelentőségéről a projektügymenetben. Ezután Koller Melinda a régészeti topográfia szerepéről és lehetőségeiről beszélt az örökségvédelmi feladatellátásban. Reményi László a Nemzeti Régészeti Topográfia Programot ismertette, míg Stibrányi Máté a régészeti geofizikai módszerekbe avatta be a jelenlévőket.

A délutáni szekció keretében elsőként Fullár Zoltán és Korom Anita előadására került sor Beruházások és régészet címmel. Bóka Gergely a nagyberuházásokhoz kapcsolódó teljes felületű feltárások terepi koordinációs problémái és azok megoldása témakörben adott elő, majd Lukács József és Aranyos Annamária a településfejlesztés régészeti örökségvédelemre gyakorolt hatását mutatta be. Végül Hegyi Dóra Buda és Veszprém példáján szemléltette az épített környezetben folytatott régészeti kutatásokat a Magyar Nemzeti Múzeum zsúfolásig telt dísztermében.

A hatóság és a minisztériumok képviselőivel szervezett külön vitaszekció is nagyon fontos elem volt a nap során. A beszélgetésből évtizedek óta hiányzó szakmai egyeztető fórum lett, amit minden érintett szerint mindenképp rendszeressé kell tenni.