Zsidó temetőt ment a NÖRI
„Nem volt kérdés, hogy a Tóth Vilmos szövegével és szerkesztésében, valamint Nagy Károly Zsolt fotóival a Nemzeti Örökség Intézete kiadásában megjelent monográfia fényképei fekete-fehérek legyenek. Ez illik a dokumentarista stílushoz és a pusztuló állapothoz. Ám abban reménykedek, hogy egy évtized múlva megjelenhet majd egy újabb kötet, immár színes fotókkal mutatva be a megújult Salgótarjáni utcai temetőt” - mondta el portálunknak Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke. Hozzátette: ennek szellemében igyekeznek majd forrásokat találni a síremlékek felújításához, a tetület rendezéséhez.
A Kerepesi úti temető mellett lévő izraelita sírkertet 1874-ben alapították. Kapuépítményét Lajta Béla terve nyomán 1908-ban építették. A rendkívül elhanyagolt állapotban lévő temető területén építészetileg kiemelkedő síremlékek sora található a historizáló stílustól a szecesszión át a modernig.
„Sajnos a mai magyar kultúra nem képes helyükön kezelni a temetőket. Pusztán a gyászt, a szomorúságot kapcsolja hozzájuk, holott építészetileg, történelmileg rendkívül fontosak, a megemlékezés helyei. Intézetünk igyekszik ebben is befolyásolni távlati célként a közhangulatot, ahogyan korábban a Kegyeleti Bizottság titkáraként is ezen dolgoztam” - tette hozzá az elnök.
A monográfia előszavai:
A Kerepesi úti zsidó temető, ismertebb nevén a Salgótarjáni utcai temető, a pesti magyar zsidóság hajdani fénykorának megtestesítője.
Némiképp szokatlan elnevezéssel sírkövekből álló múzeum.
A zsidó vallásos tanításokban a kegyelet rendkívül fontos tiszteletadást jelent az Öröklétbe tértek előtt.
A gyászév alatt a gyászoló Káddist, „halotti imát” mond az elhunyt hozzátartozó emlékére, egy olyan imát, amelyben magáról a halálról alig esik szó, ez az imádság sokkal inkább egy Isten dicsőségét deklaráló himnusz, amely a kereszténység Miatyánk imájához hasonló.
A liturgiatörténet zsidó kutatói közül többen is vizsgálták a Káddis és a Miatyánk imádságok között fellelhető hasonlatosságokat.
A Káddis inkább az Isten akaratába történő belenyugvás kifejezése, csak jóval kisebb mértékben az Öröklétbe költözött szülő, élettárs, gyermek, szeretett rokon vagy nagyra becsült rabbi, tudós emléke előtti tiszteletadás.
Ez fejeződik ki ebben az imában, ez a vezető gondolat.
A sírköveken általánosságban fel szokás tüntetni a sírban nyugvó nevét, családi állapotát, foglalkozását, tisztségeit. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a Salgótarjáni utcai temető sírkövein megőrződő szövegeket, akkor egy valóságos múzeum bontakozik ki előttünk azokból a foglalkozási ágakból, hivatásokból, amelyeket a sírkövek hajdani névadói egykoron űztek, abból az időszakból, amelyet a pesti zsidóság – nagyon ritkának mondható – békés és virágzó történeti korszakának, az egész magyar zsidóság „aranykorának” nevezhetünk.
A mauzóleumok, síremlékek jóvoltából olvashatunk híres vállalkozókról, mecénásokról, orvosokról, jogászokról, városatyákról, a gazdaság és a kultúra kiemelkedő alakjairól, politikusokról, képviselői tisztséget és főrendiházi tagságot betöltő elhunytakról, olyanokról, akik a közélet legmagasabb fokain tevékenykedtek, mint valamely testület kiküldöttje vagy mint a testületbe beválasztott tag.
Egyszer volt, régen volt.
A halottainkért mondandó ima, a Káddis záró részében olvassuk: „Aki békességet teremt a magasságok világában, teremtsen békét az Öröklétben is, nekünk és egész Izraelnek.” Így a kegyelet végső gondolata, hogy amiképpen a földi élet békességéért, azonképpen az Öröklét békességéért is fohászkodunk a Mindenség Urához.
Dr. Schweitzer József
ny. országos főrabbi
Tisztelt Olvasó!
Az album arra vállalkozott, hogy sajátos nézőpontból mutassa be a magyar zsidóság több évszázados múltra visszatekintő történetének fontos időszakát. A sokszínű zsidó emlékezet és kultúra hagyományainak egyik különleges helyszíne az „élők háza”, a zsidó sírkert. Ezek közül jelentőségét tekintve kiemelkedik a Salgótarjáni utcai zsidó temető.
A könyvet végiglapozva kitűnik, hogy a temetőben nyugvó személyek közül többen munkásságuk révén meghatározó szerepet töltöttek be a magyar történelem felívelő korszakában.
A temető nemcsak az ott nyugvó kivételes személyiségek miatt érdemel kiemelt figyelmet, hanem a benne található különleges szépségű síremlékek és mauzóleumok miatt is. Nem véletlen, hogy műemlékileg védettek.
Ezek az elvek vezérelték a Nemzeti Örökség Intézetét, amikor a fenti gondolatok szellemében az album közreadása mellett döntött. A döntés helyes volt, mert olyan kiadvánnyal lettünk gazdagabbak, amely minden, a történelem, a kultúra és a művészettörténet iránt érdeklődő polcán kiemelt helyet kaphat.
A pusztuló értékek látványa azonban szomorúsággal tölti el az embert. A könyv ezért felkiáltójel is, felhívás arra, hogy közös feladatunk a temető értékeinek megőrzése az utókor számára. Arra bíztatom Önöket, hogy látogassák meg ezt a történelmi temetőt, és helyezzék el az emlékezés köveit.
dr. Boross Péter
volt miniszterelnök
Több mint tíz évvel ezelőtt a Nemzeti Kegyeleti Bizottság emlékparkot létesített a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben a budapesti gettóban elhunyt zsidó áldozatok emlékére. Mint a bizottság titkára, ekkor jártam először a Külső-Józsefvárosban található, a Fiumei úti sírkerttől egy kőkerítéssel, mintegy rituális határral elválasztott temetőben. Amikor áthaladtam a Lajta Béla tervezte „küszöbön”, a várkastélyt mintázó épület rácsai között, ahhoz hasonló érzés fogott el, mint amelyről Málnai Béla ekképp számol be: „Valami szokatlan komor vallásos érzés ragadja meg a szemlélőt…”
Minden temetőben gyorsan megcsapja az embert a múlt szele, de a Salgótarjáni utcaiban hatványozottan érzi ezt a kilátogató. Amerre csak nézünk, a növényzet súlyától roskadozó mauzóleumokat látunk. Az idő vasfogától meggyötört, de még ma is monumentális szépségükben pompázó családi sírboltok állnak, felidézve a 19. század végének, 20. század elejének gazdasági fellendülését, szellemi pezsgését.
A Magyarország területén található sírkertekkel kapcsolatos teendőket pályafutásom kezdete óta az egyik legfontosabb feladatomnak tekintem, igazi kihívásnak. Ennek egyik gyümölcse az az albumsorozat, melynek munkálatait tizenkét éve kezdtük meg, akkor még, mint Nemzeti Kegyeleti Bizottság. A Fiumei úti és a Farkasréti sírkert mellett foglalkoztunk a Győr-Moson-Sopron megyei síremlékekkel, illetve a budapesti zsidó temetőkkel is.
Jelen kötet a 2013 nyarán alakult intézet, a Nemzeti Örökség Intézetének első kiadványa.
Őszintén remélem, hogy amikor az olvasó leemeli a polcáról a Salgótarjáni utcai zsidó temetőről Nagy Károly Zsolt objektívén keresztül és Tóth Vilmos tollán át fogalmazó albumot, ugyanazt a szépség és nagyság előtti megrendülést éli majd át, mint én. Ahogy ugyanis Erdélyi Lajos fogalmaz Régi zsidó temetők művészete című könyvében: „A temető, az »élők háza« addig él, míg az utódokban, a leszármazottakban s az e földön élő emberekben él a kegyelet.”
Ajánlom Önöknek, hogy vegyék kézbe a Salgótarjáni utcai temetőt bemutató, hiánypótló kiadványt, és a gyönyörű képeken keresztül legyenek részesei egy időutazásnak.
Radnainé dr. Fogarasi Katalin
a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke
Cikkünk fotói a kötetből származnak, Nagy Károly Zsolt munkái
A temető a műemlékem.hu adatbázisában
Kapcsolódó cikkeink:
NÖRI: múlt és jövő a temetőben
Világégés, holokauszt, fiatalok
Júliustól indul be a Nemzeti Örökség Intézete