Pécs: megnyílik a középkori egyetem
A mai székesegyháztól északra eső területen a püspöki palotát még a 11. század végén kezdték el építeni az akkor épülő román stílusú székesegyház mellett. Az egyházi vezető székhelyét többször is átépítették, a legjelentősebb bővítésekre Miklós és utódja, Vilmos püspök irányításával került sor a 14. század második felében. Miklós püspök építtette az Aranyos Mária kápolnát, amelyet a nyolcvanas években tártak fel az épületkomplexum nyugati részén. Ebben előkerült a két püspök sírja is.
A 14. század közepe az egyetemalapítások időszaka volt Közép-Európában. Prágában 1348-ban, Krakkóban 1364-ben, Bécsben 1365-ben létesítettek egyetemet. A pécsi intézményt 1367-ben alapította Vilmos püspök. A korszak legtöbb egyeteme királyi székhelyen nyitotta meg a kapuit, a pécsi azonban kivétel volt: a szervezést az ugyancsak eltökélt püspöknek köszönhetjük, s ő volt az, aki vállalta az intézmény fenntartását is. Az előkészületek és Nagy Lajos király jóváhagyása után V. Orbán pápa 1367. szeptember 1-jén írta alá Viterbóban az alapítólevelet.
A pécsi egyetemnek egész biztosan két kara működött: a facultas artium, ahol a továbblépéshez szükséges alapismereteket oktatták, és a jogi kar, ahol a római és kánonjogi ismeretekre lehetett szert tenni. Lajos balkáni törekvéseit lett volna hivatott szolgálni az intézmény, hiszen az itt képzett egyházi emberek segítettek volna a római kereszténységet terjeszteni a keleti rítusú, sőt helyenként bogumil eretnek délvidéken. A király balkáni politikája azonban csődöt mondott, megjelent a török is, a nagy hadjáratokra nem került sor, így az intézmény finanszírozása rövidesen apadni kezdett. Vilmos püspök halála után a pécsi egyetem hamarosan elvesztette egyetemi rangját, de székesegyházi iskolaként egészen 1543-ig, a török megérkezéséig működött.
A hajdani egyetem korabeli leírását a török világutazónak, Evlia Cselebinek köszönhetjük. „Többi között az isteni Eflatunnak (Platón) a belső várban lévő régi, tudományos főiskolája… A korábbi időben ebben a főiskolában keletről is nyugatról több tanuló lakott…jelenleg azonban e szobácskákban várkatonaság lakik, s a lakosokkal szórakozik” – írta a 17. században az utazó történetíró. A sors fintora, hogy míg az egyetem leírása egy töröknek köszönhetően maradt fenn, addig az épületet a magyar történelem egyik legnagyobb korabeli hőse pusztította el. 1664-ben Zrínyi Miklós horvát bán kísérletet tett a város elfoglalására. Az ostrom ugyan nem sikerült, de Zrínyi katonái egy jelentős falszakaszt felrobbantottak. A detonációban pedig elpusztult az egykori egyetem épületének jelentős része is.
Ami maradt, azt viszont nem bontották vissza. A falak eltemetődtek, majd a 18. századi barokk térrendezés keretében feltöltötték a székesegyház körüli területet, így az egyetem romja – a több jelentős építménnyel együtt – helyenként hat méter vastag föld alá került. A Püspökvár feltárási munkái az 1970-es években kezdődtek el Pécsett. A székesegyház északi fala mellett 1980-ban bukkantak az Aranyos Mária kápolna maradványaira, majd öt évvel később megkezdődött a kápolnától keletre található egyetem feltárása is G. Sándor Mária és Gerő Győző irányításával. Ez a kilencvenes években is folytatódott és páratlan szobortöredékek kerültek elő a kápolna feltöltéséből. Az eredetileg festett kövek a szakemberek szerint művészeti értéküket tekintve egyenrangúak a budai várban talált Zsigmond-kori szobortöredékekkel – csak éppen jó fél évszázaddal korábbiak. Az Anjou-kori faragványok értékét emeli, hogy arany, cinóber, kék festésük jó állapotban maradt meg - a faragványok is láthatóak lesznek az egyetemben berendezett tárlaton.
Időközben védőépület került a hajdani egyetem maradványai fölé, ám a 2000-es évek elején elfogyott a pénz, s a bemutatás lekerült a napirendről. Újabb lendületet 2011 végén sikerült venni, amikor az MNV Zrt. beruházásának keretében elkezdődött az egykori püspökvár északi részén, a székesegyház fölött a romkert kialakítása, melynek során elbontották a 14. századi, egykori belső várfalhoz a 19. században épített köpenyfalat. Hatalmas tömegben kerültek elő míves faragványok, többnyire boltozati bordák és ablakmérművek, amelyek segítettek pontosítani a csaknem ezer éves székesegyház és az egykor mellette álló épületek építéstörténetét. Az Aranyos Mária kápolna falkutatása során jött rá Buzás Gergely régész-művészettörténész, hogy az épület nem volt előzmény nélküli, hiszen egy 13. századi kápolna helyén építették fel.
A romkert kialakítása mostanra befejeződött és ennek részeként nyitják meg a középkori egyetem épületét is 18-án. Egyelőre vezetéssel lesz látogatható 21-től (érdeklődni a Cella Septichora Látogatóközpontban lehet), a kiállítás teljes berendezésére és megnyitására ősszel kerülhet sor.
Kapcsolódó cikkeink:
Korábban is kápolna állt az Aranyos Mária helyén
Középkori faragványok kincsesbányája a pécsi fal
Páratlan érték a székesegyház tövében