Zsolnay-gyár: szfinxek a raktárban
A Zsolnay a kevés magyar világmárka egyike, amely a semmiből született a 19. század második felében és olyan erősnek bizonyult, hogy még a szocializmus évtizedei sem tették tönkre. Igazi sikertörténet volna tehát a család és a gyár históriája?
„Bár a gyár ma is áll, s megvannak benne az egykori emlékek is, van mit siratniuk a szakembereknek ezen a területen” - mondta el a műemlékem.hu-nak a helyszínen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Dél-dunántúli Regionális Irodájának vezetője. Römer Károly hozzátette: a mai gyárterületen belül egy komoly angolpark terült el, amelyet a 19. század második felétől kezdve folyamatosan, nagy igyekezettel gondoztak, az is megesett, hogy Ausztriából hívtak kertészt az itteni munkákra. A tervezett vadon a gyönyörködtetésen kívül üzleti célt is szolgált, hiszen itt állították ki a kültérre szánt alkotások „prototípusait”, bemutatva azokat a vendégeknek, leendő üzletfeleknek. Az államosítás után, az ötvenes években azonban felszámolták a parkot, a területén épületeket emeltek, amelyek közül néhány – gazdaságossági szempontok miatt – a mostani rehabilitáció után is megmarad, így nem lehet helyreállítani az egykori parkot régi pompájában.
A később világhírűvé vált gyár elődjét, a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát 1852-ben alapította meg Zsolnay Miklós, majd két év után idősebb fiára, Ignácra bízta a vezetését. Az aprócska üzem azonban nem bírta a piaci versenyt, s tíz év után a csőd közelébe került. Ekkor a fiatalabb testvér, Vilmos vette át a vezetést, s a művészi kerámiák gyártásába fogva megmentette a gyárat. 1873-ban, a bécsi világkiállításon már nemzetközi sikert arattak termékeikkel. Az elismerésért összefogott a család, hiszen a magyaros és perzsa motívumokat ötvöző díszítményeket Zsolnay Vilmos lányai, Teréz és Júlia készítették. 1878-ban pedig elérkezett a valódi világhír: a párizsi kiállításon aranyérmet nyertek, Vilmos pedig megkapta a becsületrendet. A pirogránit-, illetve épület kerámia az építészettörténetben is szinte új fejezetet írt: itthon a korszak legnagyobb építészeivel dolgoztak együtt, s tömegesen alkalmazták a mai Magyarország arculatát is meghatározó épületeknél a gyár termékeit.
A legnagyobb sűrűségben azonban a pécsi gyár területén láthatjuk a kerámia alkotásokat. A Zsolnay család ugyanis itt élt és az általuk emelt épületeknél (ahogyan az angolparkban is) bőségesen alkalmazták a kerámiát. Az anyaghasználatnak több praktikus oka is volt: így nem kellett megsemmisíteni a gyártás során keletkezett felesleget, ráadásul a megrendelőknek bemutathatták, hogy milyen sokféleképpen alkalmazható ez az anyag. Szobrok, vázák, szökőkút is született kerámiából, s akad olyan épület, amelynek teljes homlokzatát csempével burkolták. Így páratlan értékű együttes született, amelynek a jelentőségét nem a puszta épületek, hanem az azokon, illetve körülöttük lévő díszítések együttese adja.
Zsolnay Vilmos 1900-ban halt meg, ám a gyár sikertörténete folytatódott – igaz, jelentősen befolyásolta azt a huszadik század történelmi hullámvasútja. Az első világháború, majd a gazdasági válság megrengette a céget, a második világháború alatt egy ideig a gyártást is szüneteltetni kellett, majd 1948-ban államosították a gyárat. A szocializmus évtizedei alatt több-kevesebb sikerrel működött az üzem (jobbára pécsi porcelángyár néven, hiszen a Zsolnay nevet csak 1974-től használták ismét). A rendszerváltás után részvénytársasággá alakult gyárat privatizálták, később három céggé vált szét. Az egykori Zsolnay-porcelángyár 2005-ben került ingyenes vagyonátadással a pécsi önkormányzathoz.
„A mostani rehabilitáció során négy negyedet alakítanak ki a gyáron belül” - mondta Bogos-Goldfinger Zita, illetékes műemlékfelügyelő. Lesz Míves Negyed, amely a Zsolnay család és a gyár történetét is bemutatja. Az ebben kialakított Kézművész utcában a kortárs képző- és iparművészek, kézművesek is helyet kapnak. Az Alkotó Negyed elsősorban multifunkcionális rendezvényhelyszín lesz. A Gyermek és Családi Negyed a többi között tudományos-technikai kiállításnak ad otthont és játszótereket is kialakítanak. Az Egyetemi Negyedben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a Bölcsészettudományi Kar Kommunikációs és Médiatudományi Tanszéke és a Filmtudományi és Vizuális Kultúra Szeminárium fog működni.
A területen lévő csaknem kétszáz műtárgy, valamint az épületdísz kerámiák restaurálása (ahogyan az épületeké is) már elkezdődött. A kerámiából készült szobrok, műalkotások a raktárakban várnak arra, hogy teljes megújulásuk után az Európa Kulturális Fővárosa program keretén belül 11 milliárd forintos költséggel megszülető Zsolnay Kulturális Negyed díszeivé váljanak.
Képgaléria a megújuló egykori Zsolnay birodalomról
A pécsi Zsolnay-gyár a műemlékem.hu adatbázisában