Vérfürdő a mohácsi csata árnyékában

Bár a mohácsi csata volt az, amely a középkori Magyar Királyság bukásához vezetett, s közép- és hosszútávú hatásait tekintve is meghatározó a történelmünkben, az emberáldozatok számában hasonló nagyságrendű lehet egy két héttel későbbi vérengzés Esztergom közelében, a Marótként ismert egykori falu környezetében. Brodarics István, a mohácsi csata szemtanúja és résztvevője csak hallomásból ismerte az itt történteket, az „Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról” című művében így emlékezett meg róla:

„Sehol sem álltak azonban jobban ellen a Magyarországot dúló ellenségnek, mint azon a helyen, melyet Marótnak neveznek, nem messze Esztergomtól. Az esztergomi érsek nyaralója, igen kellemetes vidék ez azokban az erdőségekben, melyeket Vértesnek nevezünk, mindenünnen erdők és ligetektől körülvéve: Néhány ezren a mieink közül idemenekültek feleségeikkel, gyermekeikkel a szűk ösvényekben bízva. Nemegyszer csaptak össze az ellenséggel, nagy veszteséget okozva neki. Végül miután az ellenség semmiképpen nem tudta bevenni a mieink szekérrel körülkerített táborát, kénytelen volt ágyúkat hozatni oda. Így végre szétszórták a tábort, és csaknem egy szálig levágták őket. A roppant hullahegyek, melyek még ma is láthatók azon a helyen, könnyen felfedik az öldöklés nagyságát. Az a kevés, aki megmenekült, azt állítja, hogy voltak ottan huszonötezren a mieink közül.”

Bár Brodarics István visszaemlékezését némi kritikával szokás kezelni a mohácsi csatát illetően is, s nyilván Marótnál is csak a szóbeszédre hagyatkozhatott, aligha kétséges, hogy komoly összecsapásra, vérengzésre kerülhetett sor ezen a helyen 1526. szeptemberének közepén. Valami ilyennek az emlékét őrizhetik a mai napig a völgy egyes helyei, például az Emberölő-szikla, vagy a Leánytemető. A legenda megteremtéséhez a 16. század végén, 17. század elején hozzájárult Istánffy Miklós humanista történetíró is, aki a Magyarok dolgairól írt históriája című művében ide helyezte Dobozi Mihály és felesége tragikus históriáját. A hitvesét a török fogság helyett ledöfő, majd az üldözőik közé vágtató, vértanú hős alakját később versben örökítette meg Kölcsey Ferenc, Madarász Viktor pedig megfestette a drámai jelenetet. Tehát a romantika korát (vagyis a 19. századot) már élénken foglalkoztatta a maróti vérfürdő, aminek helyszínét a 20. század második felében sikerült terepbejárásokkal azonosítani, de a régészeti feltárásra egészen 2025-ig várni kellett.

„A mohácsi csata ötszázadik évfordulójának közeledtével egy komoly szakmai összefogásban kezdtük el a helyszín régészeti vizsgálatát. Mi az egykori érseki kastély maradványait igyekeztünk felkutatni és azonosítani az ide ásatási évad során” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Major Balázs ásatásvezető régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének vezetője. „A területen ugyanakkor korábban már találtak a felszínhez közel emberi koponyákat, s az idei kutatás során is előkerültek embercsontok. A feltételezhetően a 14. században épült, majd a 16. század elején reneszánsz elemekkel kibővített kastély több részletét is sikerült azonosítani a régészhallgatóinkkal, ami jó alapot adhat az elkövetkező évek kutatásaihoz. A közelben lévő elpusztult falu maradványait, amely templomának helyét korábbról már ismertük, a Mohács 500 Csata- és Hadszíntérkutató Egyesület tagjai egyelőre terepbejárás során vizsgálták Bertók Gábor vezetésével, s a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma is részt vállal a kutatásból. Vagyis kialakult egy szakmai együttműködés, amely a következő években képes lenne komoly tudományos eredményeket hozó kutatást folytatni a helyszínen. A projektgazda a Janus Pannonius Múzeum Pécsről, amely az Agrárminisztérium finanszírozásával bizta meg az intézményünket a palota kutatásával.”

Erre azért is égetően nagy szükség van, mert bár tervásatás sohasem folyt a völgyben, az illegális fémkeresők már évek óta fosztogatják a felszínhez közeli leleteket. Nem csak a fémtárgyakat és -töredékeket szedik össze, de rablógödreikkel – amelyek jól láthatóak szerte az erdőben – tönkre teszik azokat a rétegeket, összefüggéseket is, amelyek a tudományos kutatás és megismerés számára fontosak.

Helyszíni riport a Közkincs-keresőben Major Balázzsal a kutatásról