Életre keltett magyar reneszánsz
Reneszánsz látványtár – virtuális utazás a múltba. Ezt a címet viseli az a tekintélyes (700 oldalas) könyv, amely november 19-én jelenik meg a Magyar Nemzeti Múzeum kiadásában. A cím némiképp félrevezető lehet, hiszen láthattunk egy kiállítást ugyanezen a néven: a könyv azonban sokkal bővebb, részletesebb, mint a tárlat volt és áttekintést nyújt a korszak általánosabb építészeti, város- és erődtervezési, sőt, hadászati kérdéseiről is.
Királyi palota Visegrádon, Budán és Nyéken – ha ma ezekre a helyszínekre látogatunk, visegrádi rekonstrukciót leszámítva nem találunk épített falakat. A tatai vár (amely már Zsigmondnak is kedvelt tartózkodási helye volt), a nagyvázsonyi, siklósi vár, a pécsváradi apátság – a későbbi átépítések bizony csak nyomait hagyták meg a reneszánsznak.
A – már csak a virtuális világ miatt is – gazdagon illusztrált kötet szerzői (több mint két tucat szakember vett részt a könyv elkészítésében) nem pusztán azt akarták megmutatni, ami megmaradt, hanem azt is, hogy milyen volt, ami már elpusztult. Így az ugyan álló és megtekinthető, ám átépített esztergomi Bakócz-kápolnának a virtuális rekonstrukciójától hamar eljuthatunk az elpusztult devecseri kastélyig, megismerhetjük, milyenek lehettek (a jelenkor tudományos ismeretei alapján) a már bedőlt templom-boltozatok.
A kötet bemutatja a határon túli reneszánsz emlékeket is: gyulafehérvári Lázói-kápolnát (s a bazilikát) éppúgy, mint a reneszánsz erődépítés szellemében tervezett Érsekújvárt, amelynek ma már legfeljebb az utcaszerkezete emlékeztet a 16. századi „reneszánsz városra”. És persze megidézik a részleteket, oltárokat, síremlékeket, tabernákulumokat is – Diósgyőrtől a pesti belvárosi plébániatemplomon át Nyírbátorig.
A Reneszánsz látványtár nem csupán egy építészeti korszak elpusztult, vagy erősen sérült emlékeinek állít virtuális emléket. Mátyás korától a tizenötéves háborúig (1591-1606) vezet végig a kor építészeti kérdésein, így gondolkodásán is. A könyv könyvesbolti forgalomba nem kerül, megvásárolni a Magyar Nemzeti Múzeumban, vagy filiáiban lehet majd.
A kora-reneszánsz korának építészete Magyarországon
Részletek Buzás Gergely bevezető tanulmányából
"Az északi és mediterrán kultúrkör határán fekvő Magyarország művészetében mindig is kitapintható két nagy európai művészeti régió: a német és az itáliai hatása. E kettősség legszembetűnőbben a középkor végén, a hagyományos középkori formakincset továbbfejlesztő német későgótika és az antik római művészet felé forduló itáliai kora-reneszánsz párhuzamosságában jelentkezett.
Magyarország művészetét – az egész, Alpoktól északra elterülő Európával együtt – a XV. században alapvetően a későgótika határozta meg. Az Itáliában már az 1420-as években megjelenő all’antica stílus még évtizedekig nem tudott túllépni az olasz nyelvterület határain. Erre először éppen Magyarországon, Mátyás király és itáliai születésű felesége, Aragóniai Beatrix udvarán keresztül nyílott lehetősége a század utolsó negyedében. Magyarországon a két stílus együttélést az 1490-es évektől, a Jagelló dinasztia uralkodásának korában, felváltotta a keveredésük, míg a XVI. század második negyedétől a későgótika végül teljesen háttérbe nem szorult.
A magyarországi kora-reneszánsz és későgótika azonban külön-külön sem tekinthető egységes stílusnak. Gondos stíluskritikai elemzéssel mindkét stíluson belül számos áramlat, hatás és forrás mutatható ki. Ezek a vizsgálatok rámutatnak a mesterek és a megrendelők nemzetközi és belföldi kapcsolatrendszereire, és arra a kulturális sokszínűségre amely a későközépkori Magyarországot jellemezte.
… Magyarországon a legkorábbi, jól keltezheti reneszánsz kőfaragványok az 1480-as évek közepén készültek el. A reneszánsz formák megjelenése feltehetően hosszabb folyamat eredménye, melynek közvetett előzményei még a XV. század közepére harmadára, de követlen előzményei is csaknem egy évtizedre nyúlnak vissza.
Bár itáliai építőmesterek alkalomszerűen korábban is gyakran tevékenykedtek Magyarországon, folyamatos jelenlétük a XV. század közepére az ország déli határvidékén állandósuló török elleni háború tette szükségessé. A fejlődő haditechnika következtében ugyanis a tüzérég alkalmazásában és a tűzfegyverekhez kifejlesztett új típusú erődítmények emelésében élenjáró olasz és dalmát hadmérnökök, építészek nélkülözhetetlenné váltak a határvédelemben és a török elleni hadjáratokban. Az 1440-es évektől a délvidéken megjelentek azok a korszerű várak, amelyek a korszak modern itáliai erődépítészetének hatásait mutatják: Vajdahunyad, Szeged, Bács, ám ezeken az épületeken az akkor még Itáliában is újdonságnak számító, az antik római művészet formakincséből táplálkozó reneszánsz nem hagyott nyomot.
Az olasz mesterek beáramlásának a következő lehetséges időszaka az 1470-es évek közepén indulhatott. Mátyás magyar király ekkor kötött házasságot a nápolyi király lányával, Aragóniai Beatrixszal. Az itáliai királyné hírére földijei közül volt, aki elindult szerencsét próbálni a magyar udvarba. Úgy tűnik, közöttük lehettek az első, a reneszánsz formakincset ismerő és alkalmazó művészek is. Ez a folyamat érett be az 1480-as évek közepére, és ennek köszönhetően születhetett meg a magyarországi korareneszánsz művészet."