Hungarian Heritage lehetne a műemlékek jövője

- Ön nemrégiben a Metszet című folyóiratba írt egy cikket, amelyben azt állítja, hogy trendváltás van a műemlékek megítélésében. Pontosan mire gondol?

- Felértékelődtek a történelmi épületek, egyre többen gondolnak rájuk erőforrásként. Nyilván ebben nagyon nagy szerepe van az ingatlanpiac átalakulásának, illetve ezzel összefüggésben a szakmunkák drágulásának. Korábban jelentősen magasabb volt egy műemléképületben végzett beavatkozás ára, ezt nevezzük műemléki többletköltségnek. Azonban most olyan mértékű áremelkedés következett be a szakmunkák esetében, hogy a különbség csökkenni kezdett, nem kerül már számottevően többe egy műemléket felújítani. Emellett egyre többen látják meg ezekben az épületekben azt a valóban meglévő különleges értéket és lehetőséget, melyeket eddig csak régi bútorokban, órákban, oldtimer autókban fedeztek fel.

- Az oldtimerek esetében, ha elromlik valamelyik alkatrész, azt cserélik, hiszen ezeknek az autóknak az értékét nem csak az adja, hogy muzeális tárgyak, hanem az is, hogy közlekedésre a mai napig képes eszközök. Uram bocsá’, ha összetörnek, kijavítják őket. A műemlékvédelmet azonban a múltban gyakran érte az a vád, hogy nem könnyítette meg a felújításokat.

- Valóban találkoztam én is ezzel a szemlélettel, még elnökként is. Akkor is arra törekedtem, hogy a kollégáim álljanak a tenni akaró műemlék-tulajdonosok, használók oldalára. Fontos, hogy ne azt keressük, hogy mit miért nem lehet megcsinálni, hanem azt, hogy mit hogyan lehet megvalósítani úgy, hogy az épület semmit se veszítsen értékeiből, hanem gazdagodjon egy-egy felújítás, átépítés során. A jószándékot és a józan észt persze semmi sem pótolhatja, de kell még szakmai tudás és ennek megfelelő új elfogadott paradigma is. Én minden nap igyekszem tenni ezért.

- Ön a cikkében elsősorban a középületekről írt, elsősorban ezek feltámasztásában van önnek is tapasztalata. Természetesen nagyon szép dolog a felújítás, rekonstrukció, de legalább ennyire fontos a funkció megtalálása. Lehet valamennyi műemlék középületnek olyan funkciót találni, ami biztosítja a jövőjét?

- A kulturális gyökerek, történeti helyszínek és események legátélhetőbb anyagszerű bizonyítékai azok a megmaradt épületek, romok és településszerkezetek, melyeket épített kulturális örökségnek hívunk. Egy nemzet múltja, egykori eredményei, bizonyos korok nagysága, vagy hanyatlása ezek által érthető meg legkönnyebben. Ezek azok az értékek egy országban, melyek nem csak a kulturális, hanem e mellett a turisztikai súlyát is érdemben befolyásolják. A turisztikából származó gazdasági előnyök mellett egész térségek, kistelepülések, nagyvárosok rangját, az ott élők önbecsülését is növeli, ennek minden közvetlen és közvetett, rövid- és hosszútávon is érzékelhető hasznával. A társadalmilag hasznos örökségvédelmi érték nem az összedőlt tetők és a föld alatt van. Az az épített örökség tekinthető megmentettnek, amit a társadalom élvezni tud, amit feltártak, bemutattak, helyreállítottak, használhatóvá tettek. Az épített örökség sohasem akadály, hanem mindig lehetőség, hogy egy ismeretlen település hírnevet szerezzen, vagy hogy egy ismert település új turisztikai célpontot, méltó közösségi funkciót avathasson.

- Mit szeret legjobban a műemlékekben?

- Bár közvetve az anyaggal dolgozom, nem a követ, vagy a téglát, s általában az építőanyagot. Én azt az emberi minőséget, azt a minőségi, alázatos munkát szeretem igazán, amit ezekbe beletettek. A tervezésnél, a kivitelezésként egyaránt. Ezek egy-egy kor csúcsteljesítményei voltak, ez az adott kor társadalmának ruhája, mely nagyon sok mindent elárul viselőiről is.

- Azt mondta és írta, hogy felértékelődtek a műemlékek. Hová vezet ez? Egy változó tulajdonosi attitűd újfajta műemlékvédelmi rendszert eredményezhet? Vannak külföldi példák, amelyeket érdemes lenne átvenni?

- Az örökségvédelem sohasem volt független az adott kor hazai és nemzetközi környezetétől, hol újszerű, hol igazodó megoldásokat követett, de most esélyét látom annak, hogy eléri legfontosabb célját, azt, hogy maga a társadalom akarja megérteni, megvédeni, megújítani és használni az épített örökséget és, hogy legyen ehhez kellő szakmai támogatás a mindenkori állami szervek részéről. Nagyon sok mindent lehet felhasználni a nemzetközi példákból, semmit sem kell feltalálni, ugyanakkor egyik sem alkalmazható teljes körűen a hazai viszonyokra. Magyarország történelmi előzményei miatt az átlagosnál nagyobb hangsúlyt kell kapnia a rekonstrukciónak. Szervezeti és módszertani értelemben is külön kezelendő Budapest, ahol a Béccsel konkuráló eklektikus városmag, a világörökségi területek megőrzése és megújítása kötelező feladat, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem jöhetnek létre modern, új gondosan megtervezett városrészek. Sok európai ország ebben a kérdésben még előttünk jár, hosszú ideje fenntartja és fejleszti a saját céljainak megfelelő örökségvédelmi szervezeteit. Meg kell értenünk és ki kell mondanunk, hogy ez az ügy nekünk fontos, és ehhez kell igazítani a meglévő intézményrendszert. Ehhez jó példa az Egyesült Királyságban működő English Heritage.