Megnyitják az ágyúöntő műhelyt
A még a 17. században elpusztult ágyúöntő műhely bemutatásának története 2006-ban kezdődött el, amikor Ringer István régész vezetésével elkezdték feltárni az alapfalakat a vár parkjában. A kora újkori műhely létezéséről sok írásos emlék maradt fenn, négy benne dolgozó öntőmesternek még a nevét is ismerjük. Elsősorban az írott dokumentumok alapján keresték a maradványait, s a feltárás előtt geofizikai méréseket végeztek, amelyek kirajzolták a föld alatti falmaradványokat. A műhely alapfalai helyenként alig egy arasznyira voltak a park pázsitja alatt.
Az ágyúöntő műhelyt – amely a kora újkor egyetlen ilyen emléke Magyarországon – I. Rákóczi György alapította. Bár a most látható falak kiépítésére csak 1631-ben került sor, a szakemberek a kisebb maradványok alapján valószínűsítik, hogy a területen már a Lorántffy Zsuzsannával 1616-ban kötött házassága után röviddel iparosításba fogott. Felbecsülhetetlen jelentőségű a sárospataki műhely, hiszen a korból nem ismerünk hasonlót a mai Magyarország területén. Ráadásul európai viszonylatban is rendkívül ritka az ilyen épen maradt leletegyüttes, nem csoda, hogy a külföldi szakembereknek is felkeltette a figyelmét.
Magyarországon a felvidéki városokban már Zsigmond, majd Mátyás idejében is öntöttek ágyúkat, ezek a műhelyek azonban nem maradtak fenn. Buda eleste és az ország három részre szakadása után a Magyar Királyság fegyver- és lőszerellátását is jelentős részben külföldről, főként a Német-római Birodalomból, valamint a bécsi Arzenálból biztosították. Az erdélyi fejedelmeknek Gyulafehérváron volt öntőműhelyük.
Az ágyúk nem csak a pontosság, hanem a tűzgyorsaság szempontjából is fejlődtek. A 16. században – űrmérettől függően – napi 30-60 lövést lehetett leadni, ezt I. Rákóczi György korára 50-100 lövésre sikerült feltornázni. A 16. század közepén a bronzból öntött ágyúk mellett megjelentek a öntöttvasból készült ágyúk is, elsőként Angliában. Anglia részben ezeknek, valamint jobb hajóinak, jól képzett matrózainak és hajótüzéreinek köszönhette, hogy a 16. század utolsó harmadában fölénybe került a tengereken a spanyolokkal szemben. Ugyan a vaságyúk erősebbek voltak a bronzból készülteknél és a hatótávolságuk is nagyobb volt, a kétféle anyaghasználat évszázadokon át egymás mellett élt.
A cikk a képek alatt folytatódik!
Mivel a sárospataki műhely felmenő falainak magasságát nem ismerjük (bár készültek rekonstrukciók, amelyek a kiállításon megtekinthetők lesznek), modern épületet emeltek, amelyben az ágyúkészítés egyes fázisait rekonstruálták. A látogatók is aktív részvevői lehetnek a kiállításnak, hiszen például a roppant fúróberendezést maguk is megpróbálhatják mozgatni. Le lehet majd menni a hajdani tűztérbe is.
Az ágyúöntő műhely rekonstrukciójának átadására kedden (15-én) kerül majd sor, s ugyanekkor nyitják majd meg a most kialakított sárazsadányi néprajzi élményközpontot is. Mindkét kiállítóhely a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma kulturális kínálatát gazdagítja majd.
Bemutatásra vár a fejedelem műhelye