Visszafordítanák a pusztulást a soproni belvárosban
A Modern Városok Program keretében kerülne sor a soproni történelmi belvárosban álló házak homlokzatainak felújítására. A feladat nagyságrendjének felmérésére a napokban már egy szakemberekből álló csapat járta be a területet. Az ugyan egyelőre megbecsülhetetlen, mennyibe kerülne ez a rekonstrukciós program, azonban idén Sopron 4,2 milliárd forintot kapott egy február 10-i kormányhatározat szerint, amiből a város polgármesterének akkori tájékoztatása szerint 1,7 milliárd forintot fordítanak a belváros rehabilitációjára. Természetesen szerepel a város idei költségvetésében fejlesztésre fordítható uniós forrás is, mintegy 6 milliárd forint, amit persze nyilván nem teljes egészében a belvárosra fordítanak.
Bár az összeg gigantikusnak tűnik, valójában nem is olyan sok, ha tudjuk, hogy az előzetes becslések szerint akár száz épületnek a homlokzatát is fel kellene újítani. Ráadásul nem csak homlokzatrehabilitációra, de több utcában közműcserére is készülnek a történelmi belvárosban, ami tovább aprózza az egyes épületek felújítására szánt összeget. A műemlékem.hu magazinnak nyilatkozó műemlékes szakemberek nem egységesen lelkesedtek az ötletért, állítva: a homlokzatok felújítása csak látszatkeltés, nem oldja meg az épületek problémáit, például a nagymértékű vizesedést és az sem szerencsés, ha a házak egyéb részletei, az udvari homlokzatok, kapualjak, belső terek, tetőzetek kimaradnak a felújításból. Többen felvetették, hogy inkább egy-egy épület teljes felújítására kellene koncentrálni a rendelkezésre álló, még ismeretlen végösszegű forrásból.
A cikket a fotók alatt folytatjuk!

Sopron volt az a település, ahol a második világháborút követően, a múlt század ötvenes, hatvanas, éveiben a legelsők közt vette kezdetét a műemléki rehabilitáció, vagyis a kutatásokat követően a feltárt részleteket bemutatva újították fel az akkor még állami, tanácsi tulajdonban lévő épületeket. Így a hetvenes, nyolcvanas évekre szinte hibátlan állapotú „ékszerdobozzá” vált. A rendszerváltás után azonban felbomlott az addig szinte egységes tulajdoni szerkezet, sok épületet eladtak, privatizáltak, ám az új tulajdonosoknak nem volt kellő tőkéjük ahhoz, hogy a már akkor is felújítás után kiáltó épületeket karbantartsák, netán állapotukon javítsanak is. Kisebb pályázatokon egy-egy épület ugyan nyert némi forrást (például a Nemzeti Kulturális Alap támogatott több ütemben felújításokat), ez azonban nem állította meg a belváros épületeinek hanyatlását. A több tulajdonos eltérő véleménye miatt néha még a biztosnak tűnő felújítások is zátonyra futottak. Az északi részen a Fő teret az évtized elején rehabilitálták, azonban még itt sem futotta minden homlokzatra a forrás. Innen, vagyis a Tűztorony, a városháza, a Kecske templom környékétől dél felé haladva helyenként szinte tragikus állapotúak a házak, némelyikükön ötven év alatt, a korábbi felújítás óta csak a legszükségesebb állagmegóvó munkát, vagy még azt sem végezték el.
Egyelőre nem ismert, mikor kezdődhet el a belvárosi rehabilitáció Sopronban. Az lenne a szerencsés, ha egy olyan részletes, szisztematikus terv készülne, amelyben lehetőség nyílna épületkutatásra is – bár a műemlékesek évtizedes figyelme miatt furcsának tűnhet, de a mai napig vannak megkutatatlan házak a belvárosban.
Sopron ezzel a rehabilitációval azon kívül, hogy vonzóbb lehet a látogatók és az ott élők számára egyaránt, ismét „mintavárossá” léphet elő, hiszen történelmi városaink közül több is hasonló gondokkal küzd, vagy fog küzdeni néhány éven belül. A múlt század ötvenes- és nyolcvanas évei közt véghezvitt nagy városfelújítások „szavatossága” lejár és szinte egyszerre újra rengeteg történelmi épületet kellene felújítva megőrizni a következő generációknak.
Sopron épített emlékei a műemlékem.hu adatbázisában
