Rejtély a bronzkori földvár mélyén
„Rendkívül jelentős a Magyarország területén lévő bronzkori emlékek között a Százhalombatta határában, a Duna partján található földvár” – mondta el a műemlékem.hu-nak Vicze Magdolna, a Matrica Múzeum és Régészeti Park igazgatója, a feltárás vezetője. „Itt, ahol már egy évtizede ásunk, hat méter vastag a rétegsor, s eddig háromszáz évet sikerült visszafejtenünk az időben.”
A korábbi szondázás kimutatta, hogy a magasparton a megtelepülésre Kr. e. 2000 táján került sor. A már-már városias települést az eddigi adatok szerint megszakítás nélkül mintegy 800 éven át lakták.
„Már ekkor, a bronzkorban is stratégiai jelentősége volt ennek a magaslatnak. A dunai gázlót és így az akkor már komoly távolsági kereskedelmet lehetett ellenőrizni, megsarcolni” – mondta a régész. „Természetesen a mezőgazdaság jelentette az ittenieknek a fő megélhetési forrást, s ennek emlékei rendre előkerültek. Magok, állatcsontok tanúskodnak az itt élők étkezési szokásairól. A bronzkorban ezen a helyen egy időben egyébként több száz ember élt, így városias településnek tekinthető.”
Kr. e. 1200 táján azonban eltűntek az emberek a földvárról, kisebb csoportokra szakadva élhettek tovább a környéken. A földvár bronzkori virágzása egybeesik a mükénéi kultúra kialakulásával, majd megroppanásával.
Ám míg a görögöknél a dórok vándorlása volt a hanyatlás kiváltója, a Kárpát-medencében még nem találtak egyértelmű okot, hogy miért tűntek el 3200 évvel ezelőtt az akkor virágzó települések.
„Valószínűleg éghajlati változás, majd az ezt követő társadalmi átrendeződés áll a háttérben, de még tovább kell kutatnunk az okokat”” – tette hozzá Vicze Magdolna.
A földvárat később ismét benépesítette az ember. A hallstatti kultúra emlékét ma is hosszan elnyúló, magas sánc őrzi és persze a földvártól nem messze található halomsírok, amelyeknek Százhalombatta a nevét köszönheti. A bronzkori és a Kr. e. 7-6. századi megtelepedés között kapcsolat ugyan nem mutatható ki, ám az eddigi adatok szerint a bronzkori település temetője is a későbbi halomsírok térségében lehetett.
A földvár bronzkori településének mostani feltárása 10 évvel ezelőtt kezdődött el. Próbafúrásokkal keresték meg, hol a legvastagabb a rétegsor, s így választották ki azt a hússzor húsz méteres területet, amelyet tanásatás keretében tárnak fel évente 5 héten keresztül.
A mostani idényben tizennégy európai egyetem hallgatói dolgoznak, egyszerre végezve tudományos munkát és elsajátítva a régész-szakmát. Alapelv, hogy mindent dokumentálni kell, és persze bakancsban, vastag talpú cipőben nem lehet belépni az ásatásra, nehogy megsemmisüljenek az apróbb leletek.
„Egy évtized alatt két méter mélyre jutottunk, ez 300 évet jelent, vagyis most Kr. e. 1500 táján járunk. Így több mint egy évtized kell még, hogy elérjünk a legalsó réteghez, amelyről a fúrásnak hála tudjuk, hogy egy körárkot is tartalmaz. Hogy a település egy részét kerítette el, vagy egy szentélyt, nem tudjuk, mindenesetre nagy izgalmat ígér a feltárás utolsó szakasza” – mondta a régész.
A teljes bronzkori települést azonban lehetetlen feltárni. A 19. században létesített téglagyár működése során – amely rövid ideig műemlék is volt – a földvár és így a lelőhely egy részét is elbontották, hiszen az itteni talaj nem csak a bronzkorban volt megfelelő alapanyag az építkezéshez.
Az egykori téglagyár a műemlékem.hu adatbázisában
A Matrica Múzeum és Régészeti Park honlapja