Kriptahangulatot kaptak a váci múmiák
A nagyközönség 1994 őszén halhatott először a váci Fehérek temploma furcsa temetkezéseiről, amikor a kripta felújításakor nyilvánosságra került egy korábban elfalazott teremrész tartalma. Az itteni temetkezések azonban azelőtt sem voltak teljesen ismeretlenek, hiszen az elfalazást már évekkel korábban megbontották, azonban az akkoriak anyagi források hiányában nem akartak foglalkozni az egymásra halmozott koporsókkal. Mert a szenzációs leletegyüttes a felfedezés pillanatában inkább jelentett problémát, semmit tudományos, muzeológiai lehetőséget. A koporsók megbontásakor derült ugyanis csak ki, hogy a tetemek nagy része természetes módon mumifikálódott, így valósággal ablakot nyitott egy barokk város lakóinak életére és halálára a kripta.
„Tizennyolc éve nyílt meg a múzeumunk állandó kiállítása Vácott, s az elmúlt csaknem két évtized alatt a leletegyüttes világhírű lett. Konferenciákon éppúgy bemutatkozott, mint nagyszabású kiállításokon, amelyeken a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani tára, mint a múmiák kezelője volt a rendezők partnere. A mi kiállításunknak csak egy része a tetemek bemutatása, hiszen a testeken túl sokkal többet, a 18-19. századi Vácot is megjelenítjük az elhunytakon keresztül, hiszen legtöbbször a nevüket, élettörténetüket is ismerjük” – mondta el portálunknak Forró Katalin történész, a Tragor Ignác Múzeum igazgatója. „Az új kiállításban a kripta érzékeltetésén túl természetesen hangsúlyos szerepet kapnak a kézzel festett, egyedi koporsók, a temetkezési tárgyak, vagyis keresztek, rózsafüzérek is, de az eddigi, most megújult Memento mori mellett a kialakítottuk a középkori pince felett álló barokk házban az Ars memorandi kiállításrészt is még tavaly, amely a kriptában eltemetetteknek az életéről szól. Ezzel nyitjuk tágabbá a tárlatot, hiszen így a barokk Vácról is tudunk mesélni a múmiák kapcsán.”
A cikket a fotók alatt folytatjuk!
A csaknem háromszáz váci múmia (262 koporsót találtak, majdnem harminc ember maradványait pedig egy nagyobb, közös koporsó rejtette, amibe még a 19. században gyűjthették össze a korábban eltemetett tetemeket) korántsem csupán mint látványosság, potenciális kiállítási anyag fontos. Hiába az egykori kripta rendkívül szerencsés mikroklímája, természetesen csak egy részük mumifikálódott részben vagy egészben, azonban a konkrét személyekhez köthető szervesanyag-maradványok nagyon sok vizsgálat, kutatási program lefolytatását tették lehetővé. Komoly eredményeket értek el a TBC- és a Kaposi-szarkóma előfordulási gyakorisága kapcsán, s feltehetően a jövőben is izgalmas történeti-, illetve orvostörténeti kérdésekre kapnak majd a kutatók magyarázatot.
Persze tárlatként is páratlan a leletegyüttes: az elmúlt egy évtizedben nem csak Magyarországon, de külföldi nagyvárosokban is bemutatkozott az anyag. Az 1794-ben a vajúdás közben elhunyt Borsodi Terézia és újszülött gyermeke jelenleg a hildesheimi Roemer- és Pelizaeus Múzeum múmiakiállításán látható augusztus végéig
„A mi váci tárlatunkon Stefanovics György szabómester, egy név szerint nem ismert középkorú polgárasszony és egy 9 éves kislány, Salamon Magdolna nyugszik üvegkoporsóban. A testeket a Természettudományi Múzeumtól kaptuk, hiszen ott van az állandó őrzési helyük” - tette hozzá Zomborka Márta néprajos muzeológus. „Természetesen be lehetne mutatni több emberi maradványt és még inkább több temetkezési tárgyat, hiszen utóbbiaknak alig tíz százalékát tudjuk kiállítani. A helyünk azonban igencsak véges és a Fehérek temploma alatti kripta ma már szóba sem jöhet, hiszen urnatemetőt alakítottak ki benne a felújítás során.”
Rádióriport a megújult kiállításról a Közkincs-keresőben